2017. november 19., vasárnap

The Tea Break Award – A teaszünet díj


Hogy milyen régen is kaptam díjat...
Emlékszem, mikor vezetni kezdtem a blogot, minden alkalmat megragadtam arra, hogy kitörjek az ismeretlenség homályából. Ehhez voltak jók a book tagekre való kihívások és a díjakra való nevezések. Ezekkel fel lehet hívni a másikra a figyelmet, illetve fordítva is népszerűsíti az oldalt.
Mostanában viszont inkább magammal és a kis olvasótáborommal foglalkozom. Lehet akármilyen apró, megvan mindenkinek az oka, hogy miért éppen engem követ a tengernyi blog közül. A Varázstintára és ezáltal Csengére is a véletlen folyamán bukkantam rá, de azóta is lelkes olvasója és bloggertársa vagyok. Hasonló az ízlésünk, és bár én korban már előrébb haladok, mégis jól megértjük egymást. Ezúton is szeretném megköszönni neki, hogy rám is gondolt a díj szétosztásánál. Ez egy elismerés, hogy valamit jól csinálok, és ez jól esett.
Az ő bejegyzését ITT olvashatjátok el.

Először is jöjjenek a szabályok, mert bőven van belőlük.
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.


„Az embernek hinnie kell, hogy valamihez tehetsége van,
és azt a valamit el kell érnie, kerüljön bármibe…” 
Marie Curie

1. A teát vagy a kávét preferálod inkább?
Határozottan a teát, de azt akár intravénásan is elfogadnám. Szeretem a zöldet, a gyümölcs ízésítésűt, a karácsonyit, a trópusit, igazából bármi jöhet. Mindig örömmel fogadom el, ha teával kínálnak, és ezt tudják is rólam.

2. Ha valakit meg szeretnél győzni arról, hogy igenis érdemes blogot indítani ás írni, mit mondanál neki?
A történetekkel csak a baj van. Kell hozzá lelkesedés, ötlet, inspiráció és ha meg is írod, akkor se biztos, hogy kapsz visszajelzést, főleg ha papír alapon dolgozol. A blog viszont egy nagyon jó lehetőség, hogy szélesebb körben is megismerjék a munkásságodat. Bármiről írhatsz, a macskád mindennapjairól vagy a télikerted növényeiről, határ a csillagos ég. Csak találd meg, amiről szívesen írnál. Nekem ezek a könyvek és az olvasás szeretete.

3. Ha találkozhatnál egy híres íróval, ki lenne a kiválasztott?
Ha reális szeretnék maradni, akkor egy ma is élő írót választanék. Mivel az idei Könyvhéten volt szerencsém néhány mondatot váltani Gyula bátyóval, így ő kiesik ebből a körből. Pedig hosszasan is szívesen elbeszélgetnék vele. Kerstin Gier ugrott be hirtelen, ahogy ezt itt most írom. Vele szívesen beszélgetnék nem csak azért, mert imádom a németek kiejtését, hanem mert könyveiből egy humoros és stílusos írónak ismertem meg. Rowlinghoz meg már bejelentkezni sem tudnék, mert akkora a várólista.

4. Írtál már bejegyzést kávé-, illetve teaházban?
Még nem, mert szeretek csöndben dolgozni. Ott meg állandóan lenne valami zaj. Be kéne dugaszolnom a fülemet, de az az igazság, hogy nem szeretem, ha nézik, ahogy írok. Frusztrál a pillantásuk. 


5. Az ismerőseid, barátaid tudják, hogy az írás az egyik hobbid? Mit szólnak/szólnának hozzá?
Igen tudják, és kezdenek egyre jobban hozzászokni a gondolathoz. Főleg a családomnál fejlődött sokat, mert barátaim a kezdetek óta tudnak az ilyen irányú elfoglaltságaimról. 

6. Melyik a számodra legértékesebb könyv a gyűjteményedből?
A dedikált Gergő és az álomfogók kötet.

7. Hol szeretsz olvasni legszívesebben?
Egy fotelban, de mivel egy íróasztal került az olvasós fotelom helyére, és a szobámban nincs hely ilyet elhelyezni, így marad az ágyam. Ott legalább van lámpa és éjjel-nappal tudok olvasni.

8. Mi a kedvenc süteményed, amely a délutáni teád/kávéd mellé tökéletesen passzol?
Almás rétes, csokis keksz, mézeskalács, igazából az van, amit épp aktuálisan sütök magamnak. Kettős érzékenységgel nem könnyű az élet, és nem sikerül az időmenedzsmentembe cukrászórákat beiktatnom. Így maradnak a könnyen elkészíthető és gyors sütemények.

És a végére...
Nem szeretek kérdéseket írni, mert túl sablonosra sikerülnek. Élvezem, ha az emberek szabadon mesélnek, és nekem csak figyelnem kell. Ezért kihagynám ezt a részt, illetve a díj odaítélését is. Ezer felé áll a fejem, pakolnom kéne, de veletek foglalkozom. Nézzétek el nekem. 
Nektek viszont a következőket kívánnám.


2017. november 11., szombat

Szétszakít a kegyetlenség | Erika Johansen

Már régóta tudom, hogy miért szeretek sorozatokat maratonnal letudni. Mert úgy igazából olyan, mintha egy extrahosszú regény olvasnék. Van időm belemerülni a cselekménybe, képben vagyok a szereplőkkel és látom a történet ívét. Több mint másfél év kihagyás után rendesen meggyűlt a bajom Erika Johansen Tear ostroma című könyvével. Élt bennem egy kép az első részről, de ahogy elkezdtem, egyáltalán nem az köszönt vissza. No de lássuk, hogy miért.

Magyar megjelenés éve: 2017
Agave Könyvek
high fantasy, disztópia
három és fél csillag
A Tear királynője című nemzetközi bestseller lebilincselő folytatásában Mortmesne gonosz királysága ostroma alá veszi a birodalmat.

Tear királynője, Kelsea Glynn napról napra egyre többet tanul az új kötelességeiről. A szomszédos Mortmesne királyságának járó rabszolgaszállítmányok leállításával magára vonta a Vörös Királynő haragját, a félelmetes zsarnokét, aki sötét mágiával táplálja hatalmát. Rettegett és megállíthatatlan serege megindul Tear felé, hogy visszavegye, ami az övé.
Miközben közeledik a morti sereg, Kelsea rejtélyes kapcsolatba lép az Átkelés előtti időkkel, és rádöbben, hogy csak egy furcsa és valószínűleg veszélyes szövetségesre számíthat: egy Lily nevű nőre, aki egy olyan világban küzd az életéért, ahol nőnek lenni már-már főbenjáró bűn. Tear sorsa – és ezzel együtt Kelsea lelke – múlhat Lilyn és az ő történetén, ráadásul Kelsea-t egyre jobban szorítja az idő, hogy válaszokat találjon.

Erika Johansen tovább szövi az első kötetben megismert kedvenc szereplők, köztük Buzogány és a Vörös Királynő történetét, és izgalmas, új szálakkal gazdagítja hajthatatlan ifjú hősnőjének időn átívelő, mágiával és rejtélyekkel teli sorsát. 

2017. november 4., szombat

A Rosignol nővérek | Kristin Hannah

Az érzelmekkel teli könyvek nem biztos, hogy megfelelőek egy érzelmektől labilis időszakban. Éppen elég az embernek a maga baja, nem kell még itten a másét is a nyakába vennie. Talán ezért is olvastam olyan sokáig Kristin Hannah Fülemüle című regényét. Heves reakciókat váltott ki belőlem ez a csodálatos könyv. Valami ilyet vártam volna el a Veritytől.

Magyar megjelenés éve: 2016
Park Kiadó
történelmi fikció, női sors
öt csillag
Franciaország, 1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.
Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

~~~

Egy bő és részletes fülszöveg bevágása után nem tudnám olyan jól összefoglalni a cselekményt, mert annyi minden történik benne, hogy az megérne egy külön misét. Meg félek, hogy kihagynék belőle valamit vagy túl sokat árulnék el. Kísérőtöknek viszont szívesen jelentkezem a második világháborús hátországi túrán. Mert nem csak a fronton történnek borzalmak, mint azt A könyvolvajból és az Árnyalatnyi reményből már megtanultuk.
„Ha e hosszú élet során megtanultam valamit, az így szól: a szerelemben felfedezzük azt, akivé válni akarunk, a háborúban felfedezzük azt, akik vagyunk.”

2017. november 2., csütörtök

Havi zárás - Október


Már szeptemberben beharangoztam, hogy váratlan dolgok forgatták fel fenekestül az életemet, és ezt értsétek teljesen szó szerint. Néhány dologban egyáltalán nem ismerek magamra, mert tudtam eddig is, hogy eszméletlenül be tudom osztani az időmet, de hogy ilyen könnyen ki tudom engedni a kezem közül az irányítást... Na ezt azért nem.  
Szeretem az őszt, ez az én tavaszom. Itt érzem igazán jól magam, sálba-sapkába bugyolálva. Mikor elrejthetem az egyre csak karcsúsodó alakomat, és tényleg különleges az az ember, aki mögé lát. Érzelmi hullámvasutat jártam be, egyszer fenn voltam, másszor lenn, és ez nagyon meg is látszódott az olvasási teljesítményemen. Akkor van nálam gond, ha nem tudom a rutinszerű dolgokat nyugodtan végezni. Ha nem tudok kézbe venni egy könyvet, vagy addig húzom-halasztom, míg három hétig tart elolvasni. 
Nem könnyű az élet. A könyvek se ezt sugallják, de ott minden egyszerűbben és gyorsabban oldódik meg. Vagy csak a főhős töprengését és rágódását arányaiban lerövidíti az író. Sok órát töltöttem azzal, hogy újra összerakjam magamban a dolgokat, aztán egy hirtelen fordulat megint visszalökött a folyamat elejére. 

De hogy ne csak a nyavajgásomat kelljen olvasnotok, rá is térek a mókás dolgokra, már amennyire egy Interkoll az lehet. Megbízott alelnökként részt kell vennem ilyen végeláthatatlan hosszúságú diskurzuson, ahol megtanulhattam, hogy ha jogásszal vitatkozol, úgyis alul maradsz, hiszen ő még az élő fába is beleköt. Viszont volt egy jó utam a székesfővárosba, jártam a hírhedt BME-n és aludtam a tizenharmadik emeleten. És ez még csak a kezdet. További szakkollégiumos kalandok várnak rám, amiből nem maradhat ki a sushi. Sikeresen megkedveltették velem, és már alig várom, hogy mikor ehetek újra. A Monarchiának nem csak ebben a szegletében jártam, hanem tegnapelőtt sikeresen bevettük barátnőmmel a bécsi udvart. Neki ez már a harmadik éve, hogy ott tanul, nekem még mindig tud meglepetést okozni. Egy angol nyelvű filmeket vetítő moziban néztük meg a Thor: Ragnarök-öt, ami határozottan a legjobb Thor film. Elborult a rendező agya, mikor megálmodta koncepciót, és ahogy azt megvalósította. Lazára vették a figurát, sorakoztak a poénok, amik a nyelvi nehézségek miatt nem mindig ütöttek, de majd magyarul. Nem volt olyan vicces, mint a Galaxis őrzői, de nem volt rossz. Talán azért vagyok már kritikusabb, mert annyi Marvel film megvalósítást láttam már.

2017. október 28., szombat

Az Abhorsen, nagybetűvel, névelővel | Garth Nix

Sok idő kellett, mire tudatosult bennem, hogy a Trónok harcában vannak zombik. Másnak vagy élőhalottnak nevezve bele se gondoltam a húscafatoktól díszített pofájukba. Meg inkább apokaliptikus művekbe képzelem bele őket, nem egy fantasyba. Garth Nix Sabriel című regénye rendesen meglepett, mert egyáltalán nem számítottam a szétesés szélén álló csont-bőr kreatúrákra. Utazó és fejlődésregény egy végzettel.

A vándor választja az ösvényt, vagy az ösvény a vándort?

Magyar megjelenés éve: 2015
GABO Kiadó
dark fantasy, ifjúsági
négy csillag
Sabriel, akit gyerekkorában küldtek Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájába, nem sokat tud a zabolátlan mágiáról vagy a holtakról, akik a Régi Királyságban nem hajlandók halottak maradni. Utolsó tanévében azonban apjának, Abhorsennek nyoma vész, és Sabrielnek be kell lépnie a Régi Királyságba, hogy megkeresse. Hamarosan társául szegődik Mogget, a macska, akiben komisz lélek lakozik, és Harlekin, egy fiatal chartamágus. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a birodalomba, úgy növekszik a fenyegetés, amely a halál kapuin túlnyúlva már az élők világát veszélyezteti.
Sabrielnek szembe kell néznie végzetével egy olyan világban, ahol az élők és holtak közti határvonal néha nehezen látható – és időnként el is tűnik.

A nagy ifjúsági fantasy robbanás előtt csak a nagy művek szolgálhattak példaképnek, mint a tolkieni világ és A tűz és jég dala. Eme a két monumentális világnak nagyon érezhető hatása megtalálható a Sabrielben. Ezek mellett azonban egyedit is tartalmaz, nem csak az adott elemekről szorítkozik.

~~~

Történetünk kezdetén…
Sabriel egy bentlakásos iskola kiemelkedő diákja, aki szokásos látogatásra várja édesapját, helyette egy kard és egy harangokkal teli szíj érkezik meg. Egyszerű életét maga mögött hagyva felkerekedik, hogy kiderítse, mi is történt vele. Nem hiszi, hogy meghalt volna, mert azt érezné. Ehhez azonban át kell kelnie a Falon a Régi Királyságba, ahol utoljára ötéves korában járt és halvány emlékei vannak csak a helyről. A családi menedékházba érve rászakad a sors, hiszen ő a vérvonalának utolsó tagja. Nekromantaként fontos képessége van, ugyanis ő egy Abhorsen, akinek neve alatt több is rejtőzik egyszerű mágusnál. Muggettel, a macskával felkerekednek, vagyis inkább elüldöződnek a biztonságos menedékről. Országon keresztül tart az útjuk, és csak édesapja emléken vezeti Sabrielt.

Egy hős. Egy küldetés. Egy út. Csekély számú segítő. Ez jellemezte A hobbitot is, mert lehetett akármennyi külön nevű törpe, alig voltak egyéniségek, és ez jellemzi ezt a regényt is. Nem bővelkedik párbeszédekben sem, sok leírást tartalmaz, és elmélkedést tartalmaz. Főleg az eleje, mikor végig Sabriellel vagyunk. Minden kommunikációnak örültem, mert színt vitt a monologizálásba.
Azt hittem, hogy a bentlakásos iskola többet fog szerepelni, de nem vitték túlzásba. A normál tantárgyakon kívül a kiválasztottaknak mágiát is tanítanak. Én biztosan örültem volna egy matek és töri között egy kis varázslásnak.


Már maga a normál világ is kitalált, mert nem emlékszem Ancelstierre nevű településre, ott van a chartamágia, ami azért nem hétköznapi dolog. A Falon túli Régi Királyság teljesen Trónok harcát idézett. Hófödte vidék, szabadon kószáló szörnyek és elpusztult városok. Fokozatosan derül ki, hogy mi is történt arrafelé kétszáz éve, így én sem könnyíteném meg a helyzeteteket. Érdekes várakozás volt, míg összeszedtem a részleteket és még így sem tudok mindent. Sok kibontatlan lehetőség rejlik benne, végig megőrizte a titokzatosságát. 
Szerettem a mágiáját, mely különleges jeleken, úgy nevezett chartaglifákon alapul. Bár nem sikerült egyikét sem vizualizálnom rajzok és pontos leírások hiányában, mégis mintha ott lebegtek volna előttem. És ezeket nem csak rajzolni lehetett, hanem gondolat és hang útján is terjed. Képzett chartamágusok tudják ezeket használni. Egy különleges fajtájuk a nekromanták, azaz halálhozók. Ők sokkal erősebbek és rossz útra térve ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Általuk teremtett lények a chartalidércek, akik chartákból állnak. Csodáltam ezeket a „betűlényeket”, akiknek felszíne állandóan változik, de tartják alakjukat. Némák és hűségen szolgálják az Abhorsneket. Sabriel is egy ilyen Abhorsen, bár ő ezt az elnevezést édesapjára használja. Ezek a fajta mágusok harangokat használnak arra, hogy lelkeknek megnyugvást adjanak és a gonosz szellemeknek pedig örök kárhozatot. Dallamokat játszanak, a különböző hang magasságú csengettyűvel. Zene füleimnek.
 Csókold meg – motyogta Mogget álmosan. – Tulajdonképpen egy lehellet is megtenné, de úgy vélem valamikor el kell kezdened a csókolózást.”

Sabriel koravén, nem találhatóak meg nála a korosztályára oly jellemző könnyedség és vidámság. A halál közelsége rendesen rányomja az életére a bélyegét. Korán jár már Holtak birodalmában és harcol a pokoli lények ellen. Felelősségteljes, kitartó, de olyan dolgokban, mint a szerelem, esetlen. Mintha nem is lány lenne. Furák voltak a reakciói.
Mogget egy nagy talány volt számomra. A macskabőrbe bújt lény hű társa, humoros megjegyzéseivel könnyítik a hangnemet. Sokat tud, de annál kevesebbet képes csak elmondani. Tejfelszájú cimborát egészen megkedveltem.

Összességében
Többet kaptam, mint vártam a Sabrieltől. Érződik rajta a múlt évtized pora, de ezt nem róhatom fel neki, mert nem tehet róla. Érdekes és még kifejtetlen világ, menynek szívesen elmerülnék a mélységében. Látványos mágia, szép színérzékeltetés és kalandos utazás. Jó példája, hogy a modern és a középkori jól megfér egymás mellett. És zombik!

Hogy kinek ajánlom?
Aki szereti a külső utazással egybekötött belső fejlődést.
Ha szereted a sokat monologizáló hősöket.
Esetleg olvasnál egy zombis regényt, de nem szeretnél kilépni a fantasy berkeiből.
Zenekedvelőknek, fiúknak és lányoknak egyaránt.

2017. október 22., vasárnap

Ezek megőrültek! - Szuszogók és pöfögők #3 | Scott Westerfeld

Amikor ránézek egy könyvre, először a méretével ismerkedem. Az oldalszámot leolvasva besaccolom, hogy hány napig fog tartani. De Scott Westerfeld Leviatán című sorozatánál ezt nem vehettem figyelembe. Annyira magával ragadtak az események, hogy csak úgy faltam az oldalakat. A befejező résznél, a Góliátnál meg még a vártnál is jobban haladtam. Mit ne mondjak, a jó társaságban csak úgy repül az idő.

Magyar megjelenés éve: 2014
Ciceró Könyvstúdió
steampunk, történelmi fikció, kaland, gyerek
öt csillag
Sándor herceg és Deryn a Leviatánon utazik kelet felé, amikor léghajójukat utasítják, hogy Szibériában vegyen fel egy szokatlan utast, a feltaláló Nikola Teslát. Az őrült géniusz azt állítja, hogy fegyvere, Góliát véget tud vetni a háborúnak, de vajon kinek az oldalán áll?
Titkos küldetésük során Sándor végre megismeri barátja legmélyebb titkait: Deryn nemcsak hogy fiúnak öltözött lány, de szereti is őt.
A korona sorsa, egy nagyváros pusztulása és egy közrendű lány szerelme is Sándor következő lépéstől függ.

Még, még, MÉG! Bár kedvemre való a sorozat zárása, úgy olvasnék róluk többet. Gyengém a történelem, és ha még annak egy alternatív változatát mutatják be. Új kedvencet avattam. Nem tudom ezeket a tökkelütötteket nem szereti.