2015. szeptember 25., péntek

Trónok kegyetlen játéka

Tavaly tavasszal már lassan a csapból is a George R. R. Martin A tűz és jég dala regényeiből készült tévésorozat csöpögött. Mindenki azt nézte, arról beszélt, még az olyan tudatlanok előtt, mint én. Ekkor már nem tudtam szótlanul elmenni a jelenség előtt, melyet szintén hazai népszerűsége előtt fedeztem fel. Egyszerűen már rágcsálta a fülemet a kíváncsiság, hogy mi fán teremhet. Az biztos, hogy a terjedelme is megragadó, ezért először a sorozatnak álltam neki, mely egy nagyon tömény, mégis hű adaptációja a könyveknek. Egy idő után azonban csömöröm lett belőle. Nem is csoda, hiszen négy évadot akartam bepótolni. Azt azonban megfogadtam, hogy mindenképpen beleolvasok a regénybe is. Ha A Gyűrűk Ura nem fogott ki rajtam, ezzel is megbirkózom. 

A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: 
Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.

Azt a hét meg a nyolc százát, hát nem volt semmi ez a kilencszáz oldalas monstrum. Ennyire összetett, rétegelt, saját történelemmel rendelkező regénnyel Tolkien óta nem találkoztam. Brutális. Alig kaptam sokszor szóhoz. Néha csak kapkodtam a fejemet a sok nevet és hivatkozást olvasva. Többször elgondolkodtam azon, hogy hogyan bírja mindezt a fejében tartani Martin bácsi. Nagy koponya lehet az öreg. Még úgy is nehezemre esett, hogy végig tudtam, mi fog történni, ezért tudtam másra is koncentrálni. De ha nem így lett volna, bizton állíthatom, hogy teljes mértékben eltévedtem volna.

Westeros térképe
Környezet - mesébe illő tájak, sokszínű vidékek
Minden megtalálható itt a hófútta havasoktól a mocsaras folyóvidéken át a sivatagi pusztaságig. Egy komplett kontinens tárul a szemünk elé. Ezt tarkítják a középkori mintára épült, ámde azoknál már lényegesen modernebb erődítmények, melyben várurak és várúrnők tengetik népes szolgahadaikkal mindennapjaikat.

Történetvezetés
Én kis naiva elterveztem, hogy mivel az átlagosnál sűrűbben van nyomtatva, durván egy hét alatt végzek vele. De az a mennyiségi információ… Egyszerre nehéz volt feldolgoznom, hogy mit, mikor, ki és hol csinál. Az író mesterien csűri-csavarja a szálakat. A több szemszög lehetővé teszi, hogy mindig az események középpontjában találjuk magunkat. A párbeszédek és a leírások libikókája az utóbbi felé billen, de egyáltalán nem zavaróan. A csatajelenetek pörgősek, a viták életszerűek.

Szereplők
Lehet őket szeretni, megtűrni, utálni, hallal csapkodni, magukhoz téríteni. Nagyon változatosak, mindenki megtalálja a kedvencét és gyűlöletének tárgyát. Csak ne hogy valakit is túlságosan megszeressen a nyájas olvasó, mert Martin bácsi keze igen hosszú.

Akiket azért emelnék ki a tömegből, mert szerettem őket:
  • Arya Stark
    A Stark ház egyetlen normális nőegyede. Bár még kislány, mégis akkora az akaratereje, hogy azt egy felnőtt is megirigyelné. Nem akar szép ruhában járó, másoknak a törékeny nádszálat játszó bazsarózsa lenni. Inkább a tettek mezejére lép, és a tűjét másra használja.
  • Havas Jon
    Általános rajongásom lehet, hogy a színésznek is szól, de olvasva is nagyon szurkoltam kedvenc fattyúmnak. Ő Eddard Stark törvénytelen gyereke, aki önszántából vonul a Falra, mely a birodalom északi határát képezi a kegyetlen téllel szemben. Nagy álmokat dédelget, melyek a beteljesülés útjára léptek.
  • Tyrion Lanister
    Az oroszlánok közül őt nem akarom egyedül nyársra tűzni. A törpét főleg a csípős nyelvéért és éleslátásáért szeretem. Eszméletlen humora van, melyet pajzsként használ. Élvezi az életet büntetlenül.

Akiket viszont egy döglött hallal a kezemben kergetnék, míg össze nem esnek:
  • Viserys Targaryen
    Alapvetően a családjával nincs semmi bajom, csak ezzel a magát már-már istenségnek tartó, számító döggel, aki képes a hatalomért még a saját húgát is eladni. Egyszerűen fúj. Olyan magasan hordja az orrát, mint a Mount Blanc, és még véletlenül se türelmes. 
  • Joffrey Baratheon
    3…2…1…Bumm. Ha meglátom a lapon, legszívesebben akkorát pöccintenék rajta, hogy hirtelen a könyvközi világokban találná magát, hogy ott tengesse-lengesse száműzöttként további szerencsétlen életét. Ekkora utálatos alakot még nem hordott hátán Westeros. Felment tőle a vérnyomásom rendesen. Azt hiszi magáról, hogy vicces, amit csinál, de nagyon nem.


Összességében
Megérte elolvasnom, hiszen így beleláttam az események hátterébe, és még a mellékszereplők neveiről is volt némi fogalmam. Kitűnően felépített világ, bonyolult karakterek. Minden megtalálható benne, amit egy könyvtől ellehet várni. Elsőszámú elfoglaltság kötés és horgolás helyett. Mire el kezdtem bogozni a szálakat, lement a nap.

Hogy kinek ajánlom?
Aki nem retten vissza a vaskos könyvek mögött rejtőző kalandtól, kíváncsi egy lovagos történetre vagy szimplán csak Tyrion, annak mindenképpen.
Kell hozzá egy bizonyos fokú érettség, és átlátóképesség, így gimnáziumi életkortól ajánlatos nekiállni.
És gondoljatok bele, micsoda karizomfejlesztés…


Remélem, ti is kedvet kaptok e könyv kézbevételéhez, természetesen akkor, ha még nem olvastátok volna,
És soha ne felejtsétek el: Közeleg a tél!

Babó Buca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése