2015. október 8., csütörtök

Itáliai kaland Forster módra

Itália. Egy ország, ahol a történelem találkozik a jelennel. Mindenkinek van elképzelése róla, ám mégiscsak akkor ismerhetjük meg igazán, ha felfedezőútra indulunk vadregényes tájain.  Mai regényem, az Ahol angyal se jár Edward Morgan Forstertől is egy ilyen kísérlet eredménye, mely elég rosszul sült el.

Az „Ahol angyal se jár” E. M. Forster első regénye – 1905-ben jelent meg. Forster olaszországi úti élményei szolgáltatták a helyszínt, a figurák és a helyzetek egy részét. A kertvárosi angol polgárcsaládok sorából némileg kilógó özvegy Lilia Herritont anyósa és sógora ráveszi, utazzon el Olaszországba a fiatal, de józan és megbízható Caroline Abbott-tal. Ám ő sem tudja megakadályozni, hogy Lilia szerelembe essék. Tetézi a bajt, hogy a szerelemből házasság is lesz, a házasságból pedig gyermek születik. Lilia a szülésbe belehal, és ettől kezdve a Herriton család és Caroline Abbott egymással versengve próbálja megszerezni a gyermeket, hogy „méltó” körülmények között, igazi angolként, de szeretetlenségben neveljék fel. Nekik csak az számít, mit gondolnak róluk a szomszédok.

 Nem is tudom, hol kezdjem az értékelést. Egyszerűen borzalmas volt. Egyetlen jó tulajdonságának a terjedelmét hozhatom fel, mivel csak 200 oldalon keresztül nyüstölte az író az olvasót.
A szereplők rettentő felszínesek, nincsen szilárd véleményük, hanem azok a helyszíntől függenek. Míg Angliában mindenki merev (ez az ott élő emberek tökéletes kikarikírozása), addig Monterianoban a társadalmi konvencióktól szabadulva meggondolatlanságokat követnek el, melyeket egytől egyig megbánnak a későbbiekben. Ostoba, logikátlan és értelmetlen döntéseket hoznak, amelyektől én csak a fejemet tudtam a falba verni. De nem csak az angolok felsőbbrendűségét éri bírálat, hanem az olaszok vadságát is. A szereplők más-más lencsén keresztül engedik láttatni az eseményeket, nincs egy objektív álláspont, legfeljebb a nemes olvasó áll ki végig az igaza mellet.

Összességében
Összecsapott, kusza, épeszű szereplőktől mentes katasztrófa, csalódás a köbön. Pedig olyan ígéretes a címe…

Hogy kinek ajánlom?
Senkinek semmilyen körülmények között. Ha valaki mégis rávetemedne, akkor én előre szóltam.

A következő regénye, remélem, nem lesz ekkora csődtömeg.
Maradok,
Babó Buca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése