2015. november 30., hétfő

Havi zárás - November

Végre beköszöntöttek a hideg reggelek. Ideje volt, ugyanis nem a tavaszhoz, hanem a télhez közeledünk. A zimankós napokon nincs is jobb mint bevackolni magunkat a takaró alá egy jó könyv és egy csésze forró ital társaságában.

Novemberi olvasmányok: (3434 oldal)
- Ernst Theodor Amadeus Hoffmann: Diótörő
- Sara Raasch: Hó mint hamu (Hó mint hamu #1)
- Ann Downer: Ein Nest voller Magie
- C. J. Daugherty: A Cimmeria titka
Azt a hét meg a nyolcszázát. Rendesen rám jött az olvashatnék.

Decemberi tervezet:
- Charles Dickens: Karácsonyi ének
- Marissa Meyer: Scarlett (Holdbéli krónikák #2)
- Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai (Füst és csont leánya #2)
- Robin LaFevers: Halandó szív (A halál szépséges szolgálólányai #3)


2015. november 27., péntek

Adventi nyereményjáték


Egyre közeledik a várva várt ünnep, a karácsony. Ráhangolódásképpen a könyves világ négy bloggere összefogott, hogy közös nyereményjáték keretei között számlálják a napokat.
Minden vasárnap más-más oldalon találkozhattok karácsonyi történetekkel, szokásokkal és sok más érdekességgel. Reméljük velünk tartotok. 
Az oldalak nyereményjátékára csütörtökig lehet jelentkezni, a sorolás pedig péntekenként lesz.

Bővebben ITT olvashatsz róla.

2015. 11. 29. - Könyvutca
2015. 12. 06. - Könyvfikusz-Egy lány blogja
2015. 12. 13. - Annie könyves blogja
2015. 12. 20. - Varázstinta

2015. november 26., csütörtök

Origamifalva | John Green

Térképek. Gondoltátok volna, hogy a jól ismert és a felfedezésre váró tájakon kívül mást is tartalmaznak? Léteznek sírkertvárosok, melyeknek minden telkét eladták, vagy a tervezés kezdődött el, de valami miatt, sohasem lett belőle semmi. Ezek mellett vannak még az úgynevezett papírvárosok, amelyek csak a térképkészítők raktak rá művükre, hogy felismerjék az esetleges hamisításokat. 
Mai könyvem, a Papírvárosok John Greentől egy rejtéllyel teli lány lelkébe kalauzol el bennünket, aki szintén ilyen papírvárosnak látja az egész világot.

GABO Kiadó, 2015
ifjúsági, kaland
három és fél csillag
Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba.

2015. november 23., hétfő

Havas Meira | Sara Raasch

Mikor először találkoztam Sara Raasch Hó mint hamu című könyvével a külföldi booktubeon, felkeltette az érdeklődésemet, és alig vártam, hogy olvashassam. Novemberben a Twister Media jóvoltából megjelent végre magyarul, így elmerülhetek ebben a világban is. 
Igen, ismét egy fantasy. Sajnálom, de nem tudok betelni velük.

Megtört szívű lány. Ádáz harcos. Leendő hős.
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

Twister Media, 2015
fanatsy, ifjúsági
öt csillag
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

2015. november 20., péntek

Misztéria könyvmaraton #3 – A Sors kardja

„ Ne félj a Tűztől: engedj a csábításnak, lépj be a Kapun,
egy szívdobbanásnyi távolságra van Misztéria.”

M-érték Kiadó, 2011
fantasy, ifjúsági
négy csillag
Niko, aki egy titokzatos könyv segítségével utat talált MISZTÉRIÁBA, és alwe társnője, Ayani új sorscsapásokkal néz szembe: A MISZTÉRIÁBA visszatérő király, Nelwyn, Rhogarr von Khelm aljas csapdájába esik, és a Sötét Hold Ünnepén máglyán kell elpusztulnia. Niko és Ayani immár nem várhat tovább: fel kell vállalniuk a kétségbeesett küzdelmet Helmenkroonért. És amikor már minden veszni látszik, csak egyetlen dolog tartja bennük a lelket: a jóslat értelmében varázserejű kardjuk, Sinkkálion lesz az, ami eldönti MISZTÉRIA sorsát.

2015. november 18., szerda

Misztéria könyvmaraton #2 - A Sólyom lánya

„ Ne félj a Tűztől: engedj a csábításnak, lépj be a Kapun,
egy szívdobbanásnyi távolságra van Misztéria.”

M-érték Kiadó, 2010
Fantasy, ifjúsági
három és fél csillag
Minden egy rejtélyes öreg könyvvel kezdődött. Niko ennek segítségével talált utat Misztéria országába, és most úgy látszik, rajta és alwe társnőjén csak egy régi jóslat segíthet: amikor a Sötétség frigyre lép a Fénnyel, a Sólyom lánya megfordíthatja Misztéria sorsát.
Niko és Ayani ebbe a jóslatba veti minden reményét. Rhogarr von Khelm azonban esküdt ellenségük, minden követ megmozgat, hogy megsemmisítse őket, és megszilárdítsa rémuralmát.
Ebben csak egy lány akadályozhatja meg… Vajon Ayani-e a Sólyom rég vár leánya?

Egy újabb kalandra invitál meg bennünket Freund bácsi az ő varázslatos Misztériájába. Nikó és Ayani sikeresen megszerezték a Sinkkâliont, a mágikus erejű kardot. Ezt birtokolva már készen állnak arra, hogy letaszítsák a trónt jogtalanul elfoglaló Rhogart, azonban váratlan fordulat áll be. Jessie Odhur köpenyével sikeresen eljut Misztériába, ámde ezt Saga, a boszorkány elveszi tőlük. Így a lány túlélési esélyei csökkentek, mivel cukorbeteg, és nem hozott elég inzulint magával erre a kiruccanásra, és a mágikus köpeny nélkül képtelen visszajutni, ezért akár meg is halhat. Harc, bonyodalom, halál, kaland és utazás vár minket ebben a kötetben Misztéria varázslatos tájain.

2015. november 16., hétfő

Misztéria könyvmaraton #1 - A Tűz kapuja

„ Ne félj a Tűztől: engedj a csábításnak, lépj be a Kapun,
egy szívdobbanásnyi távolságra van Misztéria.”

Fantasy. Egyre több könyv jelenik meg e műfajmeghatározás alatt. Nagy rajongója vagyok az ilyen típusú könyveknek, szerintem ez már kiderült. Ám feltehetnétek a kérdést: mi újat tud mondani a húsz hasonló könyv után egy huszonegyedik? Meglátjátok.

M-érték Kiadó, 2009
fantasy, ifjúsági
három és fél csillag
A mi világunkkal párhuzamosan is létezik egy világ, Misztéria. Ebben a veszedelmes lényekkel, bonyolult formációkkal és ősi titkokkal teli világban nyomoz egy fiú a múltja, a barátai után – és keresi a legfontosabbat: ki is ő valójában. A mi világunkban Nikónak hívják, anyjával él, aki nem árulja el neki, ki volt az apja. Tizennégy éves a fiú, amikor egy nap a padláson furcsa folyosóra talál, melyen keresztül a Homály mögötti világba kerül. Élnek itt sárkányok, alakváltók, emberek és alwenek, de mindenekelőtt egy gonosz uralkodó…

Nikó Niklas, Falkensted város lakója egy nap elsétál egy régiségbolt előtt, ahová senseie hívogató szavára be is lép. Találkozik egy furcsa könyvvel, melyet a bolt tulajdonosa, Schreiber úr neki is ad, mondván a könyv választotta őt. Mivel nagyapja megbetegszik, ezért odalátogatnak édesanyjával, és ezzel el is indul a kalamajka. Embereltűnések, felbukkanások, titokzatos ködkapuk és a legizgalmasabb: Misztéria.

2015. november 13., péntek

Varázslatos Grimmek #2

Amikor nyáron befejeztem a Bűbájtalant, csapkodtam a fejemet a falba, hogy hogyan lehet ilyen vége a történetnek, aztán hamar megkönnyebbültem, mikor megláttam a folytatást a kiadó megjelentetni tervezett könyvei között.

Maxim Kiadó, 2015
Ifjúsági, Fantasy
négy és fél csillag
Mina Grime eddig sikeresen túl van már pár küldetésen, és úgy tűnik, egyre leleményesebben talál megoldást a mesékhez. De ahogy a lány egyre ügyesebb, a Történet is egyre nehezebb kihívások elé állítja. Mina érzi, hogy sokkal nehezebb és félelmetesebb dolgokkal kell megbirkóznia, mint korábban. Úgy tűnik, Jared mindent megtesz, hogy elnyerje Mina bizalmát, ennek ellenére az őt körüllengő titokzatosság éberségre kényszeríti a lányt.
Legújabb küldetésében a barátai játsszák a főszerepet, de korántsem olyan leosztásban, ahogy azt Mina először gondolta. Közben emberek tűnnek el titokzatos módon, köztük Jared is. És míg Mina próbál szembeszállni a Történettel, elveszíti legerősebb fegyverét, a Gimoire-t. A lány kénytelen teljesen egyedül szembenézni a fenyegetéssel, és úgy tűnik, a mese megoldása csak olyan áron valósulhat meg, ha Mina megbirkózik vele, hogy szerelme, Brody a legjobb barátnője karjaiba fut. Amikor már minden veszni látszik, Mina szerettei veszélybe kerülnek, és a lány már abban is kételkedik, hogy ő túléli-e a próbát. Végső elkeseredésében felteszi a jól ismert kérdést: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?

2015. november 10., kedd

Alice kalandjai fantáziája földjén - Betekintő #3

Charles Lutwidge Dodgson az irodalmi körökben csak Lewis Carrollként ismert. Matematikusként dolgozott Oxfordban, emellett megírt két groteszk meseregényt egy angol kislány, Alice szemszögéből, amely azóta gyermekirodalmi klasszikussá vált. Hogy mik pattantak ki a fejéből…
Ebben a bejegyzésben röviden bemutatom a Helikon Kiadó gondozásában idén megjelent történeteket, majd leírom benyomásaimat és véleményemet. Nem bocsátkoznék mély magyarázkodásba, hiszen ezt gyerekeknek írták, vagy mégsem?

Alice Csodaországban
A nénje meséin unatkozó Alice egyszer csak meglát egy vörös szemű, magában beszélő, fehér nyulat, aki egy földalatti üregben tűnik el a szeme elől. Kíváncsiságában Alice követi a járatba, ahol megannyi kalandot él át. Többször megnő, összemegy, amit nehezen visel, így sokszor nem tudja ki is valójában.
A mesében több beszélő állattal is találkozunk. Van itt beszélő állatok tanácsa, melynek tagjai egy egér, egy kacsa, egy dodó, egy papagáj és még több más szerzet, egy tajtékpipázó hernyó, aki egy kicsit be lehet szívva, mert eléggé furcsán viselkedett. Az el-eltűnő, vigyorgó macska, a Kalapos és Április bolondja aranyosak voltak, a szív királynő meg mint valami papagáj ismételgette, hogy „Üssétek le a fejét!”.
Egy kicsit zavaros volt a sok versbetéttel tűzdelt történet, de úgy érzem, Kosztolányi jól visszaadta a hangulatát. Csak kapkodtam a fejemet a mondatok között. Képtelenebbnél képtelenebb dolgok történtek szegény kislánnyal, igazán álomba illőek.

Alice Tükörországban
Lépj be ismételten a képzelet birodalmába. Használj egy tükröt és máris fordítva látsz mindent. Alice ezúttal Tükörországba látogat el, melynek középpontjában most a sakkfigurák állnak. Beszélő virágok igazítják útba, Subidam és Subidu szórakoztatják, Dingidungi pedig találós kérdésekkel bombázza.
Valahogy ez a rész már simábban ment, lehet a fordítás miatt, vagy egyszerűen kevesebb groteszk dolgot tartalmazott. Bár sokszor itt is úgy érzetem, hogy elveszek a párbeszédek között. Nagyon észnél kellet lennem, hogy követni tudjam az iramot. Hiszen az egyik pillanatban még egy árnyékos ligetben sétálgatott Alice, a másikban már egy beszélő birka boltjában próbált a polcokon nézelődni, de azok elfutottak előle. 

Hogy miért volt jó ez nekem?
Így már tudom, hogy a filmkészítők a két könyv együttes felhasználásával készítik el a saját történeteiket, mivel az első túl abszurd lenne egyedül, a második pedig sok az utazás és a kitalált szereplő. Így a kettő kiegészíti egymást.
Láthattam, hogy reál beállítottságú emberek is képesek írni, bár ember legyen a talpán, aki követni tudja őket.
Ráhangolódásnak is első osztályú volt a jövőre kijövő Alice Tükörországban című filmhez, amit már kíváncsian várok.

Hogy kinek ajánlom?
Aki kisgyerekként szerette a mesét, az most se fog csalódni benne. Bevallom, én féltem tőle, így nem néztem rongyosra a kazettát, ezért nem vagyok elvarázsolódva tőle.
Aki csak egy furcsa gyerekkönyvet akar olvasni.
És csakis teljes koncentrációval, különben el lehet süllyedni benne, mint munkavédelmi bakancs viselésével egy mocsárban.

Ti már olvastátok? Mi a véleményetek róla? 
Mára ennyi lettem volna. Maradok,

Babó Buca

2015. november 6., péntek

A remény hal meg utoljára

A második világháborút kirobbantó hatalmak vak fejetlenséggel próbálták megszilárdítani hatalmukat. Terror, állandó fenyegetettség, besúgóhálózat, munkatáborba való deportálások. Mai regényem, az Árnyalatnyi remény Ruta Sepetystől a Sztálin által elhurcolt és agyondolgoztatott embereknek állít méltó emléket.


1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van.
Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?


2015. november 3., kedd

Longbourn mindenapjai

8 éves lehettem, mikor is először találkoztam a Büszkeség és balítélettel. Emlékszem, karácsonykor adták a tévében, és mivel anya egyik nagy kedvence volt, leültünk közösen megnézni a hat részt az egymás utáni estéken. Mit is mondhatnék, szerelem volt első látásra. Nem kellett sok ahhoz, hogy rögtön azután el is olvassam, és azóta is a legeslegjobban kedvelt könyveim listáján kiemelkedő helyet foglal el. Nem is csoda, hogy minden feldolgozást és továbbgondolást izgatottan várok. Mai könyvemre, a Longbourn árnyékábanra Jo Bakertől egy véletlen keresgélés folyamán bukkantam rá, és mikor megláttam, tudtam, hogy ez nekem KELL.

„Ha Elizabeth Bennet maga mosná az alsószoknyáit, gondolta Sarah, valószínűleg sokkal jobban vigyázna rájuk.”
Büszkeség és balítéletnek ebben az ellenállhatatlanul megrajzolt továbbgondolásában a szolgák a főszereplők, mely Jane Austen remekének szalonjain túlra, a szigorú házvezetőnő és a csillogó szemű cseléd gyakran észre sem vett birodalmába kalauzol bennünket.
Ám Longbourn alagsorában is éppoly erős a romantika, a szívfájdalom és az intrika jelenléte, mint az emeleten. Amikor a házhoz új inas érkezik – aki titkokat és tengeri illatokat hoz magával –, a cselédek ebédlőjének nyugodt világa teljesen, talán visszavonhatatlanul a feje tetejére áll.
Mikor a változás megjelent Longbournban, Polly úgy bámulta, mint akinek elment az esze, Mrs. Hill folyton teletöltötte a poharát, sőt, még Mr. Hill is úgy pillantgatott rá, és kapta el róla a tekintetét, mint valami ábrándos leány, Sarah elcsüggedt. Rá már senki nem figyelt, és azt kívánta, hogy bár sose jött volna el Longbournba ez a változás a sötét hajával meg a mogyoróbarna szemével.