Misztéria könyvmaraton #2 - A Sólyom lánya

„ Ne félj a Tűztől: engedj a csábításnak, lépj be a Kapun,

egy szívdobbanásnyi távolságra van Misztéria.”

M-érték Kiadó, 2010
fantasy, ifjúsági
három csillag

Minden egy rejtélyes öreg könyvvel kezdődött. Niko ennek segítségével talált utat Misztéria országába, és most úgy látszik, rajta és alwe társnőjén csak egy régi jóslat segíthet: amikor a Sötétség frigyre lép a Fénnyel, a Sólyom lánya megfordíthatja Misztéria sorsát.

Niko és Ayani ebbe a jóslatba veti minden reményét. Rhogarr von Khelm azonban esküdt ellenségük, minden követ megmozgat, hogy megsemmisítse őket, és megszilárdítsa rémuralmát.

Ebben csak egy lány akadályozhatja meg… Vajon Ayani-e a Sólyom rég vár leánya?

Egy újabb kalandra invitál meg bennünket Freund bácsi az ő varázslatos Misztériájába. Nikó és Ayani sikeresen megszerezték a Sinkkâliont, a mágikus erejű kardot. Ezt birtokolva már készen állnak arra, hogy letaszítsák a trónt jogtalanul elfoglaló Rhogart, azonban váratlan fordulat áll be. Jessie Odhur köpenyével sikeresen eljut Misztériába, ámde ezt Saga, a boszorkány elveszi tőlük. Így a lány túlélési esélyei csökkentek, mivel cukorbeteg, és nem hozott elég inzulint magával erre a kiruccanásra, és a mágikus köpeny nélkül képtelen visszajutni, ezért akár meg is halhat. Harc, bonyodalom, halál, kaland és utazás vár minket ebben a kötetben Misztéria varázslatos tájain.

~~~

Először is nagyon jó volt egy rövid összefoglalóval kezdeni, mellyel nem a nemes olvasó arcát akarták kiszúrni, hanem a történet folyamába volt beágyazva. Jessie és Nikó kölcsönösen elmesélték egymásnak, hogy mi történt velük, így könnyebben fel lehet venni a történet fonalát.

Ötletes, hogy bírálja az előző részt és a fantasykat egyaránt. Nagyon lazának kell ahhoz lenni, hogy ezt nyíltan kimondja az ember úgy, hogy a saját könyve is ide tartozik. Csak most tűnt fel igazán, hogy Jessie családneve Andersen, mint a jó öreg Hans Christian bácsinak. Ezzel is tiszteleg a nagy dán meseíró előtt.  

Sinkkâlion, Niko és Jessie

Új helyszínekbe is nyerünk bepillantást, így nem csak az erősen Német-Római Birodalomra hajazó Nivlandban kalandozhatunk, hanem a szomszédos Borús Birodalomban, Ausztráriában és Pannóniában is. Az utolsó kettő még földrajzi elhelyezkedésében is hasonlít Ausztriára és Magyarországra. Míg az ausztráriaiak jókedélyűek, addig a pannonok heves természettel bírnak, vérük gyakran felforr. Híresek a vendégszeretetükről. Megtalálható ezen a vidéken a Danube folyó, ami a Duna megfelelője, mely hegyvonulatokkal övezett termékeny síkságot szel ketté.

Aranyos volt, ahogy a testvéri kötelék egyre jobban létrejött Ayani és Nikó között. Mindketten bátorságukról tettek tanúbizonyságot, bár nem hiszem, hogy tizennégy évesen mindezt végig lehet csinálni. Egyszerűen túl fiatalok mindehhez. Nikó Jessievel kibomló márciusi rózsabimbó szerelmük is mosolyt csalt az arcomra. Nem volt erőltetett, mégis egy kis színt adott a jelenetnek, olyan kis ártatlanok.

A háttérben megint zajlanak az események. Nagyon élvezem a több szálon futó cselekményeket, de sokszor a legizgalmasabb résznél hagyja abba, viszont nem volt kedvem továbblapozni, mert akkor meg másról maradnék le. Meg kell hagyni, olvastatja magát. Új szemszögekkel is találkozhatunk, így fény derül a szereplők igazi kilétére is. Olyanokra nem jöttem rá…

Pénteken kiderül, vajon sikerül-e Nikónak megmenteni az országot a gonosz behatása alól.
Addig is maradok,

Babó Buca