Hegymély legendája | Böszörményi Gyula

Isten hozott, kedves Révülő illetve nem álomjáró az Álomfogók világának egy aprócska szegletében, mégpedig a Gyökérszinten található Rúvel hegy mélyén, ahol különféle lények élnek egymás mellett harcias vagy éppen békés szándékokkal. Egy azonban közös bennük: a túlélésért való küzdelem. A Rúvel hegyi legenda című Böszörményi Gyula könyvben ennek lehetünk tanúi.

Beholder Kiadó, 2005
kaland, fantasy
kettő csillag

A Tetejetlen Fa nem más, mint a MINDEN. A látható világon kívül magán hordja a láthatatlan világok sorát is: a legendák földjét, a sötét Alsó Világot, az Álmok Földjét, a regék ligeteit.

Aki képes révülni a Tetejetlen Fán, vagyis belefeledkezve olvasni egy-egy történetet, az elutazhat a Világfa lombjának levelein, törzsének repedéseiben, tövének gyökérszálain gubbasztó álomvilágokba.

S íme, most új hajtással lett gazdagabb az Álomfogó-történetek levélcsoportja!

Ezüstujjú Balajtár, az álomvarázsló, aki együtt kalandozott Bogi fia, Farkassal, most ellátogat az Ősök Városába, hogy megismerje a Rúvel hegy mélyén élő különös népet. A galetkik egyetlen más álomlényre sem hasonlítanak. Képesek bűvös hatalmukkal összegyűjteni a lélekenergiát, s azzal olyanná fejleszteni a saját testüket, amilyenné csak szeretnék. A galetkik a hegyek mélyén élnek, mert az Ellenség évszázadokkal korábban elfoglalta bolygójuk felszínét. Most a sötét barlangjáratok urai, akik között varázslók, tudósok, bölcsek épp úgy akadnak, mint bűvös hangú bárdok, huncut tolvajok és asztrálutazók.

Révülj velünk a Gyökérszintre, ismerd meg a galetki nép regéjét!

Nagyon jó volt ismételten Gyula bátyó által teremtett, és számomra oly kedves világban furcsábbnál furcsább lényekkel csatangolni. Mert a galetkik nem ám egyszerű teremtmények, azt a tulajdonságukat már rég nem tatrtják a legelőnyösebbnek, mivel a felszín alatti járatokban megannyi veszély leselkedik rájuk, így a riasztó külső hasznosabbnak bizonyul. Az érzelmeket azonban nem irtották ki magukból. Így esett meg az is, hogy Rovan Meerker a lárvaszint lakóival ellentétesen éppen egy tündéren segítve bonyolódik élete legnagyobb kalandjába. Sullal és Síliával együtt a Kacagó Liliomot keresik, mely megmentheti a tündéreket és a galetkiket is a végső pusztulástól. A hegymélybe költözésnek ugyanis ára volt. A varázserejű tárgy keresése közben, melyről csak legendákból ismernek, megannyi kalandban lesz részük. A nagy kérdés azonban az, hogy a végén azt találják-e meg, amit kerestek?

Galetki barlang

Meg kell valljam nektek, hogy nagy elvárásokkal álltam neki, hiszen mégis az általában annyira szeretett világgal foglalkozik. Azt azonban már előre tudtam, hogy kedvenc szereplőim kimaradtak belőle. De üsse kő, nem zavart. Kaptam helyettük másikakat.

Az eleje kicsit zavarosan indult számomra, ezért is tartottam vontatottnak. Sok szemszög, még több szereplő, akiknek a nevét csak megannyi visszalapozás után tudtam megjegyezni. Viszont ez lehetővé tette, hogy minden helyszínen ott legyünk, és a legfontosabb eseményeket is első kézből olvashattuk. Ez azonban a vége felé már nem zavart annyira, hiszen szurkoltam a kis csapatnak, hogy sikerrel szerepeljenek a küldetésen.

A szereplők között volt mindenféle. Önmagát kereső szegénylegény, ellentétes beállítottságú ikerpár, népmegmentő hős, velejéig romlott gonosz, csuklyás segítő, árulók, katonák és sok más furcsa szerzet, akik nem lenne teljes a világ.

Helyenként felfedeztem benne különböző érzeteket a Tükörváros titkéból és A Gyűrűk Urából, mely cseppet sem volt bántó, hiszen mindegyik az emberi szülemény kincsestárának egy darabja. Az azonban teljesen lesokkolt, hogy galetkipárosunk csak 12 évet hagyott csak maga mögött. Viselkedésükből, cselekedeteikből, na meg érettségükből nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalok. Bár a galetkik élete nem hosszú, és így már kezdtem megérteni ezt a koraértettséget. Ami valahogy hiányzott belőle, az a tipikus Gyula bátyós hangvétel. A mondatszerkesztések, illetve a párbeszédek olvasása alatt nem volt meg az érzete, de ez csak csekély mértékben vett el az élvezettől.

Összességében

Nem volt rossz, de határozottan nem ez lesz a kedvencem. Varázslatában is csak részleges élményt nyújtott, a kaland viszont elsőosztályú, márha az ember gyomra bírja a förtelmes kinézetű szörnyeket.

Hogy kinek ajánlom?

Akik szeretik A Gyűrük Urát, azoknak ezt az ifjúsági és kevésbé hosszú leírásokkal tűzdelt fantasyt is érdemes elolvasniuk.

Akik szerették a Tükörvároshoz hasonló kalandregényeket. Azonban ne keressétek benne a mostani regényekre oly jellemző tornádópörgésű cselekményt, ez még nem abban az időben íródott.

Akik viszont csak most csöppennének bele az Álomfogók varázslatos világába, azok inkább a Gergő könyvekkel kezdjék, mert ez olyan világbővítő kiegészítésként szolgál.

Hamarosan jön a következő része is.

Addig is maradok,

Babó Buca