2016. január 16., szombat

Vallomás a tengerhez | Ernest Hemingway - Betekintő #4

Szeretem a tengert, bár még sosem jártam a közelében. A magyar változatánál azonban annál többet, de bizton állíthatom, hogy nem sokban térnek el egymástól. Nagy vízfelület, átsejlő túlpart, halak. Mai bejegyzésemben Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényébe engedek nektek betekintést nyerni.

Európa Könyvkiadó
Könyvmolyképző Könyvkiadó
filozofikus elbeszélés
Az író reprezentatív műve, amelyért 1954-ben Nobel-díjat kapott. Santiago, a kubai halász kissé fáradt, majdnem primitív ember. A 20. század irodalmának igazi hőse. Nyolcvannégy napi sikertelen halászat után újra tengerre száll, s valóban sikerül elfognia egy óriási marlint. Három napig küszködik vele a tengeren, de a cápák megfosztják zsákmányától, s nem visz haza mást a kikötőbe, csak a nagy hal csontvázát. A regény az emberi bátorság, helytállás és akaraterő himnusza. „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet” – mondja Santiago. Kevés felemelőbb igazságot mondtak még ki az emberről. Hemingway varázsos, az élőbeszédre emlékeztető stílusa drámai feszültségeket teremt a műben.

Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire bele tudom élni magamat egy egyszerű halász küzdelmeibe. Jó, azért volt egy kis könnyebbségem, hiszen annyit láttam már. Bár öregapám nemigen űzte ezt az elfoglaltságot, ő inkább a kis vitorlával felszerelt csónakjával szelte a habokat.
Santiago, az öreg kubai halászon nemigen látszik meg a kora, hiszen olyan jól tartja magát. Mindezt annak köszönheti, hogy nap mint nap kimegy a vad vízre, hiszen ez az élete. Egyszer azonban egy régebbi sikerre hivatkozva elhatározza, hogy nagy hal után néz.
A történet egy apró falucskában kezdődik, ahol megismerkedünk egy fiúval, Maolinnal, aki szülei tiltása miatt csak a szárazföldön tudja segíteni a férfit. A kettőjük között lévő barátság jól mutatja a korosztályokon átívelő kapcsolatok fontosságát. A fiú törődik vele, példaképként tiszteli.
A kisregény nagy részét a kardhallal való kitartó küzdelem teszi ki, melyet a lassúság jellemez. Santiago a többi kapást feláldozva, vagy legfeljebb ételszerző horgászatot megengedve csak rá koncentrál. Éjt nappallá téve fogja kötelet, ezáltal egy bensőséges kapcsolat bontakozik ki közöttük. Nagyon messzire elsodródik a parttól, csak saját maga társasága volt. Azon csodálkozom, hogy nem borult fel a nagy viaskodásban és cápavadászatban a lélekvesztője. A kitartás azonban meghozza a gyümölcsét.

Az öreg Hemingway nagy baseballrajongó volt. Ezért nem egyszer számomra ismeretlen, ám édesapám előtt ismeretes csapatokat vonultat fel. Santiago példaképeként is egy baseballjátékost hoz fel, holott ő maga is egy igazi példakép.

Miért volt ez jó nekem?
Megismerhettem a kubai életforma egy szeletét, és a magányos küzdés formáját. Az álmokért küzdeni kell, még ha azt később nem is tudjuk bebizonyítani, hogy elértük. Most már biztosan megfontolom a filmadaptációja megtekintését.

Babó Buca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése