2016. június 19., vasárnap

Viharos érzelmek ostroma | Leigh Bardugo

Hogy miért nem szeretek sorozatokba belekezdeni, hogy nincs kint az összes része? Szétizgulhatom magam a megjelenésig. Azért viszont jó, hogy ezt nem kell egyedül végigcsinálnom, hanem vannak társaim hozzá.
Leigh Bardugo Grisa trilógiájának első részét, az Árnyék és csontot volt szerencsém idén olvasni, ezért viszonylag keveset kellett várnom az Ostrom és viharig. De megérte?

Első megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, high  fantasy, orosz
három csillag
Az Igaz-tengeren keresztül űzött Alina, akit kísértenek azok az életek, amelyeket a Zónában vett el, megpróbál új életet kezdeni Mallal egy ismeretlen földön, és közben igyekszik titokban tartani, hogy napidéző. De sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a maga mögött hagyott országba, elszántan, hogy szembeszáll a Ravka ellen törő erőkkel. De ahogy hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Valamiképpen választania kell hazája, hatalma és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

Vegyes érzelmekkel álltam neki, mert már hallottam róla ezt-azt. Pontosan ezért utálom a bővebb véleményeket, mert elveszik a kedvem az olvasástól. De most ez is egy őszinte beszámoló lesz.

Az előző részből fennmaradó Éjúr-gyűlölet rendesen keresztülszőtte. A hideg futkosott a hátamon megjelenésekor, mert nem menekülünk meg tőle olyan könnyen. Alina és Mal sikeresen átjutottak a Zónán és új életet kezdtek az Igaz tenger túloldalon lévő Coftonban. Ez az álom azonban igen hamar összeroppan, mert rajtuk ütnek, és elhurcolják őket. De nem ám Ravkába, á. Az Éjúr a fejébe vette, hogy további erősítők után kutat, mellyel korlátlan hatalmat biztosítana bábjának, Alinának. Számítását azonban keresztbe húzzák. Alina megmenekül, azonban döntés elé állítják. Bujkálhat tovább vagy a cári udvar védelmét élvezi, melynek azonban ára van.

Nekem már múltkor sem jött be az E/3-as kezdés, de mindenképpen van egy hangulata. Olyan semmitmondónak tűnik, várnám, hogy vagy a világ bontakozzon ki vagy történjen valami izgalmas. Én inkább az elsőre szavaztam volna, mert szerettem volna megismerni a tengeren túli világot, mely biztosan tartogatott volna kalandokat. Ehelyett kengyelfutó gyalogkakukk módjára irányt vált és eszméletlen sebességgel halad Ravka felé. A hosszú hajóúttal azonban nem volt akkora gondom, mert a kalózok remek társaságot biztosítottak. Kétség kívül a cselekmény ült, de hát nem tudnak teleportálni a grisák. A palotabeli szervezkedések, és hatalmi játszmák sem tudtak neki állandó lendületet adni. Talán azért sem, mert nem ez volt az írónő célja. 
A hangsúlyt karakterdráma kapta, mely teljesen érthető, de helyenként falbacsapkodós megoldásokkal operál. Végig érezhető az idegtépő feszültség. Kit fog vajon választani a mindentudó írónő?

Alina vesztett a fényéből. Már nem az a sziporkázó egyéniség, aki volt. Sok mindenen ment keresztül és ennek köszönhetően az élete is változott. Bilincsel a nyakában él, melytől nem szabadulhat. Hatalmas felelősséggel is jár. Mivel azonban eddig vezetésből vajmi kevés tapasztalatot szerzett, sokat töpreng egy-egy döntés meghozatala előtt. Küszködik a hatalomvággyal, és belső hangocskák is ostromolják. És még ha ez nem lett volna elég neki, még az Éjúr is bepillant hozzája. Mindezek ellenére nem őrült meg, csak nem érti meg a környezete.

Mal olyan semmilyen volt. Alig zavarta a vizet, de amikor találkoztak, akkor kapcsolatuk folyamatosan fejlődött. Hol utáltam a szócsaták kimenetelét, hol pedig keblemre öleltem. Végig ott van ez a feszültség, ha nem lett volna elég  a féltékenykedés, mint hajtómotívum.
De a kedvenceim mindenképpen Sturmhond és Nyikolaj Lancov. A rettegett kalózkapitány nem hazudtolta meg a címét, mindent a saját érdekei szerint értelmez. Tiszteli a magántulajdont, természetesen kalózmódon. Eszelős, vakmerő, de én nagyon csíptem. Nála már csak, Nyikolaj hercegecske volt jobb. A trón második számú várományosának beszélőkéje egyszerűen haláli. Szeme előtt tartja az ország sorsát kitűnő stratéga, nagyszerű feltaláló. Ember létére a grisák is tisztelik. És olyan nagy dilemmába estem, hogy képtelen voltam, dönteni Mal és Nyikolaj között. Ez igazán furcsa volt számomra.

Tetszett viszont Alina azon gondolata, hogy megszünteti az emberek és a grisák hadtestei közötti fenntartásokat és együtt dolgoznak a lehetséges támadás kivédése ellen. A grisák klikkesedését is felszámolta. Ezek azonban nem mentek egyik napról a másikra, de nagyon jó ötletnek tűnnek. A sznob vonás kikopott belőlük, hál Istennek.
Rájöttem a borítók tematikájára is, főleg a körbefolyó motívumokra. Míg az elsőn egy agancs látható, addig ezen egy sárkányfejű kígyó, a harmadikon pedig egy tűzmadár. A színösszeállítás továbbra is gyönyörű.
És végül megint csak ott voltak az orosz szavak, kifejezések. Még mindig nem tudok betelni velük.

Összességében
Akcióban gyengébb, karakterfejlődésben erősebb, mint az előző. Nem mondanám, hogy nem tetszett, de lehetett volna rajta mit változtatni. Azonban még mindig elfogult vagyok irányába, mert hát orosz. Komolyan, többet kéne ilyen téren olvasnom.

Hogy kinek ajánlom?
Aki olvasta az első részt és tetszett neki az se kámpicsorodjon el az értékelések miatt. Tartsunk ki!
Ha szereted a gonosz karaktereket főhősnőkkel párosítani.
A sorozatot továbbra is orosz dolgokat szerető kollégáim figyelmébe szeretném helyezni, mert ilyen ifjúsági regényből kevés van a piacon.

Ti olvastátok már? Nektek hogy tetszett?
Tudtok valami hasonlóan Oroszt ajánlani?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése