2016. július 31., vasárnap

Havi zárás - Július


Mivel az eseménydús napok sodrásából kiállva parkolópályán helyezkedek el már egy éve, így minden egyes apró dolognak igen nagy jelentőséget tulajdonítok. 
Eddig volt szerencsém kétszer egy hétvégét a Balatonon tölteni, de ez ne tévesszen meg titeket, nem nyaralni voltunk. Öregapám nyaralóját kellett kitakarítanom, és az nem akkora móka, főleg mikor mindenhol pókokkal futottam össze. Ennyi nyolclábút még egyszerre nem láttam. Jó időnk volt, nem volt kánikula, de még nem merészkedtem bele a tóba.
Aztán sikerült két darab barátnős napot tartanunk, melyből az egyik egy Budapesti kiruccanás volt. Fel kellett mennem kontrollra, így a kellemest a hasznossal összekötve a WestEndben kötöttünk ki. Sikeresen eltévedtünk a Nyugati téri aluljárórendszerben, mert az egy kész labirintus. Meg zseniális a térérzékem, ha idegen helyre kerülök. Nem baj, majd legközelebb. Becéloztuk a Könyvmoly boltot, ami másodszorra is olyan csodalatos volt, mint elsőre. Legszívesebben a kínálat felét haza hoztam volna, de muszáj volt egy könyvre szorítkoznom. Korai vonattal jöttünk haza, mert a lábam még nem bírja a hosszú távot, de így is nagyszerű élményben volt részem. A másik pedig egy tipikus beszélgetős nap volt, mikor mi másról is beszélgettünk volna, mint a könyvekről. Valamiért mindig oda lyukadunk ki. Vagy az irományokról. Na az még egy olyan téma, ami feneketlen kútként szolgáltatja az alapanyagot.
Újra rotringot ragadtam és elkezdtem az történetem harmadik részét. Bár még nem haladta, vele olyan sokat, de legalább már dolgozom rajta. Ez is sokat számít nekem.
Végül, de nem utolsó sorban hivatalosan is felvettek az egyetemre, így szeptembertől már én is a hallgatók népes társaságát fogom bővíteni. Gondoltam, hogy megosztom veletek ezt az örömömet is, mert nagyban fogja befolyásolni a következő időszakomat. Gazdálkodás és menedzsment szakon fogok tanulni, de a tanítási nyelvem a német lesz. Nagy feladat elé fogok nézni, már alig várom.

~~~
Amiket júliusba olvastam: (3196 oldal)
Igen változatos hónapot tudhatok magam mögött, azt meg kell hagyni. Belekóstoltam a kortárs versolvasás tortájába, és nem volt utána rossz szájízem. Nem mondom, hogy ezután raklapszám fogom beszerezni őket, de legalább már nem idegenkedem tőlük. Emellett olvastam még kalandregényt, fantasyt, mert az sosem maradhat ki - valamiért minden hónapban kezembe kerül legalább egy-, befejeztem egy sci-fi-monstrumot, bekopogtattam a híres disztópia háza tájára, és ha még ez mind nem lenne elég, akkor a hónap végén eszméletlen sebességgel kivégeztem három könyvet. Na jó, nem szó szerint, de a sebesség, amit műveltem, párját ritkította. 
- Instavers
- Locsmándi Anita - Gergácz Ottó: Sebzett szívek
- Michael A. Larson: Csillagfürt Akadémia (Csillagfürt trilógia 1.)
- Suzanne Collins: Az éhezők viadala (Az éhezők viadala trilógia 1.)
- George Lucas - Donald F. Glut - James Kahn: Die Star Wars Saga (Star Wars 4-6.)
- Jules Verne: Kétévi vakáció
- Kaland és mese körkép 2016
- Agatha Christie: Tíz kicsi néger
- Lisa Kleypas: Nem múló varázs (Wallflowers 1.)

Augusztusban tervezem:
- Jodi Picoult: Sorok között (Sorok között 1.)
- Peter Freund: Laura und der Kuss des schwarzen Dämons (Laura 7.)
Nem tudom még, hogy hogy lesz időm olvasni, vagy hogy se. Bár a hónap nagy részét pihenéssel fogom tölteni, de általában ez nem szokott még több olvasást jelenteni. Valószínűleg valamelyik monstrumot csomagolom be nyaralásra, már csak el kéne dönteni, hogy melyiket, a havi német mellé. Aztán meg jön a gólyatábor, és a többi egyetemi móka. Ezért sem húztam a bödönből, nem akartam nyomást a vállamra. Éppen elég van így is.
~~~

Beszerzések:
Becsületemre mondom, nem költekeztem annyit, még a kisujjesküt is bevállalom. Bár nagy volt a csábítás kétszer is, mégis képes voltam ellenállni nagy nehezen. Így csak én sírok, a pénztárcámat megkíméltem tőle.
  • M. A. Larson: Csillagfürt Akadémia
    A Jók és rosszak iskolájával ha nem is egyszerre, de időben nagyon együtt megjelenő regény kellő reklámozás hiányában nem jutott el olyan sok emberhez. Vagy tévedek? Kérlek cáfoljatok meg. Hercegnőképzős sztori nem átlagos főhőssel, aki a boszorkányoktól félve, de a sárkányokban megbízva küzd az emberek elfogadásáért.
  • Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya
    Elcsábított az első rész, ez pedig meghódította a szívemet a könyvesbolti látogatásom alatt. Nagy dilemma után ő jött haza velem Pestről, de szerintem nem hoztam rossz döntést. Szintén egy történelmi romantikus, mert nekem ezek a könnyed nyárias történetek.
  • Agatha Christie: Tíz kicsi néger
    Nagyban dübörög az Alexandra Nyári Akciója, ami mellett nem mehetek el szótlanul. Valószínűleg nem ez lesz az utolsó könyv, amit venni fogok a listából. Mert lehet azt mondani, hogy nem frissítik sokban a listát, de nekem megint sikerült találnom néhányat közöttük. Agatha Christietől már egy ideje akarok olvasni, és ez volt a tökéletes alkalom, hogy be is szerezzek egyet. És ha már választási lehetőséget is hagytak, miért ne az egyik híres regényét hozzam haza.
  • Lisa Kleypass: Nem múló varázs
    Egy újabb történelmi romantikus sorozat a láthatáron, melynek már a borítója is cuppog a cukormáztól. Fülszöveg alapján választottam, mert úgy gondoltam, ez is a fogamra való lesz. Khm... Sikerült megint beletrafálnom, pont mint MacLeannél.
  • Ken Follett: Kinder der Freiheit
    Édesanyámtól kaptam ezzel a megjegyzéssel: "Kislányom, nálad már csak kilóra veszem a könyveket. Mivel egyetemre mész ősztől, nem árt egy kis nyelvgyakorlás." 
    Hát ezt megkaptam. Mindig azzal jön, hogy nem éri meg nekem vékony könyvet adni, mert túl hamar befejezem. De hát abban a kategóriában is vannak érdekese történetek, amiket semmiképpen sem akarok kihagyni.
Most látom, hogy mennyire rám jött az írhatnék, és egész hosszúra sikeredett a beszámoló. Remélem tetszett ez a havi kis szösszenet, és nem találjátok unalmasnak.
Maradok továbbra is a hőség elől az árnyékba menekülő

Babó Buca

2016. július 28., csütörtök

Éhenkórászok túlélőpróbája #1 | Suzanne Collins

Minden hullámot egy sikersorozat indít el. Bár már addig is létezett a műfaj, de aranykorát csak utána éli. Ez volt a Harry Potternél, az Alkonyatnál és Az éhezők viadalánál is. Tömérdek hasonló stílusú könyv jelent meg, ezért nem szabad szótlanul elmennem mellette. Bár hajlamos vagyok a felkapott könyveket konzerválni, hogy majd nekiállok valamikor a közeljövőben, de csak az izgalom lecsillapodása után kezdek bele. Így volt eddig mindegyikkel, és ezt a jó szokásomat ezután is szándékozom folytatni.
Mai könyvem Suzanne Collins bestseller trilógiájának nyitókötete, mely már 7 éve van kinn a magyar piacon, és az adaptációja is 4 éves. Szóval eléggé le vagyok maradva.

Magyar megjelenés éve: 2009
Agave Könyvek Kiadó
ifjúsági, disztópia
négy és fél csillag
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Ez aztán gyors menet volt. El sem mertem képzelni, hogy ilyen hamar végzek vele, pedig a hosszát tekintve középkategóriásnak számít a maga 400 oldalával. Egyszerűen letehetetlen volt, csak fogytak a lapok, mint a Nutella. És mivel eddig kerültem a filmeket, végigizgulhattam az egészet. Mert a végkimenetelen kívül nem ismertem a cselekményét.

Történetünk szerint...
Az általunk ismert világ megszűnt. Észak-Amerika helyen egy Panem nevű, körzetekből található ország található.. A körzetek békésen élnek egymás mellett, ám egy nap a tizenharmadik fellázad az elnyomó zsarnok ellen. A totális megsemmisítés mellett büntetésként bevezették az Éhezők Viadalát, mely egy életre-halálra szóló arisztokrata szórakoztatás. Évente kisorsolnak körzetenként egy fiú és egy lányt, akiket összeeresztenek egy arénába, ahonnan végül egy kerül ki győztesként.
A hetvennegyedik viadalom húga helyett jelentkező Katnissnek kell megküzdenie a túlélésért, mely azonban nem ismeretlen számára. Naponta harcol a betevő falatért, de itt már más a tét. Éhséggel, hideggel, tűzzel és vízzel kell megküzdenie, mert az aréna is egy elő szervezet. Kitartás, barátság, árulás és szerelem kavarog benne, de vajon hogy éli túl? Mert hát azért evidens, hogy a főhősnő nem hal meg a trilógia nyitókötetében. Szépen is néznénk ki.


A helyszín egy romokon épült ország, melyet a nyersanyag előállítás alapján osztottak fel. Vannak itt földművesek, gépészek, bányászok és még sokan mások, akik mind a Kapitólium korrupt központját szolgálják ki. Itt a seggüket csak melengető vezetőség és a jómódúak élnek, akik mit sem tudnak az élet igazi oldaláról. Gondtalan világuk azonban ingatag alapokon áll, a szegényeknek vannak kiszolgáltatva, akik viszont éjt nappallá téve dolgoznak. Collins ezzel egy olyan ellentéten alapuló világot hozott létre, mely rengeteg lehetőséget hordoz magában. Bár sejtek és tudok egy s mást a csúnya trailereknek hála, de csak a könyveket olvasva is ujjongnék.
Az elején kicsit soknak éreztem az előkészületeket, az edzéseket és az egész felhajtást, de utólag visszatekintve kellett neki az a mélység, mert erre tudott építkezni. Utána viszont a túlélőpróba hossza kellően érzékeltette, hogy valójában milyen hosszadalmas is ez az egész.

Katnisst egyszerűen imádtam. Ódákat zengetnék róla, hogy miért jó hősnő. Először is ott a nehéz sorsa, melybe épp csak bepillantunk. Hamar fel kellett nőnie édesapja elvesztése után, ezért nem csodálkoztam azon, hogy erős karakter. Az élete formálta ilyenné. Tehetséges vadász, ösztönből cselekszik, ezért tehetséges túlélőpalántának bizonyul. Az elején még csak szimpatikusnak találtam őszintesége miatt, egyszerűen képtelen hazudni ebben a megjátszott világban, aztán megláttam benne a született tehetséget. Nem ijed meg a saját árnyékától, a kétségbeejtő helyzetekben is feltalálja magát, sokat morfondírozik magában, és nagy ívben letojja a közvetítést. Üldözöttből vadásszá válva túljár mindenki eszén. Megértettem, hogy miért láttak benne annyi potenciált.

Két kishúga is lesz útközben. Prim, a vér szerinti irányába túltörődés figyelhető meg. Cukorbabaként kezeli, nem enged neki nagy dolgokat csinálni, mert túlságosan félti. Ő az egyetlen épeszű rokona, mert hát a labilis idegrendszerű anyját nem számolom oda, ezért ez teljesen megérthető. A másik, Ruta, akit a viadal közben ismer meg. Igazi kis túlélő, a maga apró termetével igen sokáig húzta. Vele együtt jelenik meg a lázadás első formája. A játékmesterek ugyanis nem nézik jó szemmel az emberséget az arénában. Jobban örülnek egy vérfürdőnek, mint egy tisztes búcsúnak.
Akit viszont szisztematikus utálatom tárgyának tettem, az nem más, mint Peeta Mellark. Sajnálom, nem tehetek róla, de nem jött be az ártatlan pékfiú. Bár azt el kell ismernem, hogy rétegelt és összetett személyiség, de nekem túlságosan ellenséges volt. Tenyérbemászó, számító, őszintétlen színésztehetség, akiben sosem bízta, meg. És ó, de mennyire jól tettem. Apró tettei sem egyenlítették ki a számlát. És amit Haymitchel együtt Katnissel művelnek... Helyette inkább Galet akartam. Bár alig szerepelt a történetben, ő tűnt szimpatikusabbnak.

A párosuk azonban nem marad egyedül a megpróbáltatások közepette. Egy segítő csapat sorakozik mögöttük. Cynna, a stylist volt az egyetlen őszinte ember az egész Kapitóliumban, akivel sikerült megbarátkoznia Katnissnek. Stílusérzékétől eldobtam az agyam. Hogy milyen ruhákat tud kitalálni...
Haymitch egy részeges disznó, nem is értem, hogyan élte túl saját viadalát. Ő a mentoruk, de nem igazan éreztem megfelelőnek a feladatra. Aztán amikor sikerült belátnom furmányos agytekervényei mögé, rájöttem, hogy még is tud valamit az öreg. A szarkazmus képviselőjeként képes kibillenteni Katnisst komforttengelyéből.
Effie Trinklet pedig legjobban egy hiperaktív csivavához hasonlít. Mesterien előadja az idegesítő kísérő szerepét, és mindezt a legmézesmázosabb hangon. Lételeme a csillogás, a fényűzés és a luxus. Tipikus kapitóliumi.

Összességében
Az ifjúsági disztópia alapműve, melynek középpontjában a túlélés, a bizalom és az emberségesség áll. Jelen idejű írásmódja élővé teszi a szöveget. Erős és összetett karaktereket vonultat fel, akik közül mindenki megtalálhatja a személyes kedvencét. Az enyém kétség kívül Katniss, ezért is tudott magával ragadni a történet. Fél csillagot Peeta miatt vontam le, mert minden egyes alkalommal felhúzta az agyamat.

~~~
Pár szó a filmről...
Miután elolvastam a könyvet, úgy voltam vele, hogy mindenképpen meg akarom nézni az adaptációt is. Semmilyen véleményt nem hallottam róla, vagy ha igen, az már nagyon régen volt. Ez igen jót tett, mert csak a sztori ismeretével ültem le a laptopom elé. És te atya ég... Ez meg mi volt?!
Kezdem azzal, hogy mi nem tetszett benne. Az egész cselekmény szerintem túl gyors. Nem hagynak elég időt az események kibontakozására, nem tűnik olyan nagy megpróbáltatásnak az egész. Jó, tudom, hogy ez egy film, de akkor is. A szereplőkből sok helyen hiányzott az élet, és ez főleg a két főhősnél látszott meg. Amennyire imádom Katniss sziporkázó személyiségét, itt alig kaptunk belőle egy gerezddel. Nincs meg benne a lázadó én, és az érzelmeket sem fejezi ki a színésznő. Tudom, hogy még viszonylag a pályája elején volt, és azóta rengeteget fejlődött. Peeta itt is idegesített túlbuzgóságával, viszont az ártatlan látszat mögött nem volt semmi. Hozza a bamba hősszerelmest, de semmi észre utaló jelet nem vettem észre.
Ami viszont jót tett a filmnek, az a komplexitás. Nem csak Katniss szemszögéből látjuk az eseményeket, hanem bepillantást nyerhetünk a háttérbe is. Van utcai, játékmester-elosztói és palotabeli jelenet. Többet tudhatunk meg a környezetből, és ez kiszélesíti a világot.
~~~

Hogy kinek ajánlom?
Szeretnél egy izgalmas ifjúsági disztópiát, mely túlmutat az egyszerű külsőn.
Ha láttad a filmeket, de esetleg nem olvastad, akkor semmiképpen se hagyd ki. A könyv SOKKAL jobb!
Ha eddig ellenálltál a kísértésnek, akkor ne habozz! 

Ti olvastátok már?
Nektek hogy tetszett?

2016. július 24., vasárnap

Balaton Book Tag


Tavaly óta fogalmazódik bennem ez a lista, de most végre el is készült. Középpontjában a mindenki által legalább életében egyszer meglátogatott magyar tenger, melynek partján minden nyáron süttetem a hasamat. Természetesen egy jó lombos fa alá behúzódva, mert árnyékban is lehet barnulni. Számomra hozzá kapcsolódó dolgokat szedtem össze egy csokorba, és alakítottam át, hogy jók legyenek.

2016. július 21., csütörtök

Rút banyák lázadása | Michael A. Larson

Milyen jó lenne hercegnőnek lenni! Egész nap csak szép ruhákban járkálni és sok nyelvet tanulni. De azt sem bánnám, ha nem előkelő családba születettként kapnék egy esélyt arra, hogy az legyek. Kéne egy iskola, ahol mindenkiből lehet Igazi hercegnő.
M. A. Larson Csillagfürt Akadémiája is ilyen hely, de ott sem volt ez mindig így. Kellett hozzá egy halálos veszedelem, hogy összerántsák magukat, és kinyissák a kapukat az alacsonyabb sorból érkezőknek, de se baj. A lényeg úgyis a jó szakemberekben rejlik, akik megvédik a világot a gonosztól. Majd csak megoldják így is. Hisz minden jó, ha a vége jó. Nemde?

Magyar megjelenés éve: 2015
Ciceró Könyvstúdió
gyerek, mesefeldolgozás
három és fél csillag
A Csillagfürt Akadémia bátor és vakmerő ifjak és leányok jelentkezését várja, akikből a jövő hercegnői és lovagjai lesznek…
Gyertek csak, gyertek!

Egy titokzatos származású fiatal lány, akinek még neve sincs, megérkezik egy királyságba, ahol nagy a sürgés-forgás. Az egész világ háborúban áll. A lányt felveszik a Csillagfürt Akadémiára, ahol hercegnőket és lovagokat képeznek ki a két nagy ellenség, a boszorkányok és a sárkányok ellen. Itt kap nevet is: Titti. El kell viselnie a keménykezű Tündőrmester szigorú szabályait, és meg kell találnia a helyét a barátok és ellenségek teljesen új világában.
Miközben Titti megtanulja, hogy mit is jelent valójában hercegnőnek lenni, meglepő dolgokat tud meg magáról, családjáról, az emberi együttérzésről és az embertelen kegyetlenségről.

2016. július 18., hétfő

Sok varázslat semmiért? | Naomi Novik

Épp a napokban gondolkoztam el azon, hogy milyen jó lenne kitörnöm az ifjúsági fantasy világából, és egy fokkal komolyabbat olvasni. Bár szeretem a gyermeki bájjal átitatott történeteket, azért engem is el kezdett foglalkoztatni egy s más.
Naomi Novik Rengeteg című regényét pont jókor vettem a kezembe. Egy varázslattal teli világba kalauzol el bennünket, ahol az emberek az állandó rettegés mellett is békésen élnek, és eszük ágában sem költöznének máshová.

Magyar megjelenés éve: 2016
GABO Kiadó
dark fantasy, mesefeldolgozás
négy csillag
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Sötétbe burkolózott minden. Az ég, a szoba, a lapok, a képzeletem. Így éreztem magam, mikor először beleolvastam a könyvbe. Nem elég, hogy fekete-fehér a borítója, de a történet színe is ugyanilyen. Helyenként hátborzongató, ezért se volt sok kedvem másodszor leülni hozzá. Taszított a komorsága, mivel nem rajongok a gót történetekért. Semmiképpen sem szerelem első látásra, de nem is arra vágyott a könyv. Csak gondoltam, szólok.

2016. július 14., csütörtök

Kortárs költészet & Én | InstaVers - Betekintő #6

Középiskolában nemigen találkoztam kortárs irodalommal, hacsak az Ungarndeutsch remekműveket azoknak nem veszem. Ugyanis voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy két darab irodalom tantárgyam volt, így duplán kijárt nekem a jóból. Nem jutottunk el napjaink műveiig, pedig szerintem jó lenne ezekkel is megismerkedni, hogy ne csak a cirkalmas körítéssel megfogalmazott versszakok közül kelljen előhalászni a mondandót. Így csak az találkozhat vele, aki külön olvas ez irányban.

Első megjelenés éve: 2016
Atheneum Kiadó
kortárs, verseskötet
Magamat nem mondanám valami nagy versfalónak. Mindenképpen kell hozzá hangulat és idő, hogy elmélázzak rajta. Még túl közel vannak az iskolai élmények, így csak annak tükrében tudnám élvezni őket. Ezért sem olvasok sűrűn versesköteteket. Amikor azonban megláttam a Kele Dóra által szerkesztett InstaVers kötetet, elfogott a vágy, hogy én is részese akarok lenni.

Az egész egy Facebook-os kezdeményezéssel indult több mint két éve, amely a magyar kortárs irodalmat szorgalmazta terjeszteni. Sok emberhez eljutott, engem azonban valahogy kikerült, pedig én is kapható vagyok az ilyesmire. Az oldalt szép számmal követik, és ez, na meg az összefogás tette lehetővé, hogy megjelenjen ez a kötet, mely nem csak egy gyűjtemény, hanem megosztható irodalom. A versek mellé képes idézeteket raktak, hogy kevésbé legyen egyszínű. A kitéphető képeslapokat nagyon jó ötletnek tartom, bár még fogalmam sincsen, hogy hova fogom az enyémeket rakosgatni. De ezekkel megosztható a versszeretet.

A koroknak meg voltak a maguk jellemzői, ez most sincs másképp. Mindent, amit irodalomórán tanultam a versekről teljesen át kell értékelnem. Rímeket csak hellyel-közzel fedeztem fel, de mindig örültem neki, mert ritmikát adott az alkotásnak. A mondatok legtöbbje csak folyik le a sorokon, a gondolatot nem szakítja meg más csak a vers végén található pont, vagy még az sem. A béklyótól mentes szabad emberek lelkeinek darabkái ezek.
Leggyakoribb téma a szerelem vagy az afelett érzett bánat. Az emberek érzelmes pillanataikban buggyannak ki, és hagyják lenyomatukat a papíron.
Jellemzőek még a lehetetlen szópárosítások, olyan metaforák, melyek pillanat szülte eredményként nekem sose jutnának eszembe, olvasva mégis gyönyörűen hatnak. Szavak habkönnyű vattáján legeltettem pilláimat. Látjátok, még belőlem is kihozzák a költőt.

Miért volt mégis jó olvasni őket?
Bepillantást nyerhettem egy számomra idegen világba. Elfogott a vágy, hogy mélyebbre beleássam magam. Legközelebb már biztos nem fogok ódzodni tőle.
A képek az InstaVers Facebook oldaláról származnak
Hogy kinek ajánlom?
A kortárs költészet kedvelőinek tökéletes csemege, mert több szerző műveit olvashatjuk benne. És ajándéknak is elég szemgyönyörködtető.

Nagyon szépen köszönöm az Atheneum Kiadónak a lehetőséget!

2016. július 11., hétfő

Családi perpatvar | Lilian H. AgiVega

Imádom a tündéres történeteket, és ezt nem győzöm eléggé hangoztatni. Van valami azokban az apró, szárnyas lényekben, ami megfog. Vagy csak egyszerűen varázserejükkel rákényszerítenek a szeretetre. Ki tudja...
Hartman Ágnes Második Atlantisz-sorozata is velük foglalkozik, na meg az atlantiszi sellőkkel, bár utóbbiak a második részben kevesebb figyelmet fordít rájuk. Már az első kötet is kerek egész, de ettől függetlenül kíváncsi voltam a karakterek további életére. Gyertek, és fedezzük fel együtt Az elveszett tündérfalut!

- AgiVega -
Első megjelenés éve: 2011
Aba Könyvkiadó
urban fantasy
négy csillag
Tíz évvel járunk az első kötet, a Második Atlantisz eseményei után. Hőseink felnőttek, és problémáik már nem kamaszos botorságok, hanem a felnőttkor jóval komolyabb gondjai.
Azaész, miközben attól tart, hogy varázsereje ismét rossz útra téríti, kénytelen azzal is szembenézni, hogy édesapja betegsége miatt hamarosan rászáll a korona.
Aengus a pilisi erdő mélyén rálel egy eddig ismeretlen tündérkolóniára, ahol az őskori matriarchális társadalmak törvényei uralkodnak.
Szerelemmel és árulással egyaránt meg kell küzdenie, miközben megpróbál változtatni a magyarországi tündérek évezredes, kegyetlen szokásain.
Santorinin feltűnik Lucien, Spiro féltestvére, hogy híres bátyja találmányai után szaglásszon, ő pedig többre bukkan, mint legvadabb álmaiban képzelte volna.
Az emberi kapzsiság lelepleződéssel fenyegeti Atlantisz városát, ahova a gaztevők útja a pilisi tündérek aljas kihasználásán keresztül vezet.
Vajon fel tud-e nőni Azaész az uralkodás sellőt próbáló feladatához? Sikerül-e ismét megmentenie Atlantiszt, és felelősségteljes uralkodóvá válni? És miféle titkot rejt az a norvég barlang, amely képes az egész tündértársadalom életét egy szempillantás alatt megváltoztatni?

2016. július 8., péntek

Szenvelgő Simon | Cassandra Clare & Co. - Betekintő #5

Még nem olvastam kooperációs regényt, de látatlanban is azt gondoltam, hogy valami csudiszupi dolog lehet. Összedolgozva ugyanis könnyebb az ötletelés., egymás elborult ötleteit továbbszőve nincs megakadás. Egy dolgot azonban nem tudok: ki is ül le ténylegesen megírni a történetet?
Ma Cassandra Clare egyik szerzői társulásos novellájába engedek betekintést nyerni. Nem gondoltam rá, hogy teljes, kiterjedt értékelést írjak róla, mert sajnos nem lett volna miről.

Magyar megjelenés éve: 2015
Könyvmolyképző Kiadó
urban fantasy, novella
három csillag
Miután mondénként, aztán vámpírként élt, Simon nem gondolta volna, hogy egyszer még árnyvadász lehet belőle, ma azonban megkezdi tanulmányait az Árnyvadász Akadémián.
Vajon lehet-e belőle ugyanaz az ember, aki vámpírként volt? Képes lesz-e megint hőssé válni, és megfelelni a barátainak, Isabelle-nek, és legfőképpen önmagának?

Az Árnyvadász-világgal a Csontváros filmváltozatában találkoztam, amit amúgy nem láttam volna, ha nincs rossz idő az osztálykiránduláson. Fellelkesülve jöttem ki a moziból, könyvmoly módon azonnal el akartam olvasni.
A Végzet ereklyéi tetszettek, Pokoli szerkezetekkel az elején hadakoztam, de végül jobban megkedveltem, mint az eredeti sorozatot. Ezek után úgy voltam vele, hogy a kiegészítőket se ártana elolvasnom. A Magnus-t csak halogatom már egy jó ideje, az Árnyvadász Akadémiásból pedig még nem jelent meg az összes, de azokhoz sem akartam igazából nekiállni. Most azonban engedtem a belső nyomásnak, de megbántam.

Amennyire szerettem Simon karakterét az eredeti sorozatban, most annyira idegenkedtem tőle. Mintha nem is önmaga lenne, hanem egy teljesen különálló lény. Mondjuk érthető, mert elvesztette az emlékeit, de akkor is fura. Haverkodik Jace-szel, nem tud mit kezdeni Izzy-vel, de azért Clary-től azért megdobban pici szíve. Egyedül a gyík-formát hozza a szarkazmusával.
De nem csak ez zavart benne, hanem a nyelvezet is. Én egy gördülékeny és színes szókincsre emlékeztem, itt azonban vagy a fordítással, vagy az eredetivel, vagy velem volt a baj. Nem éreztem azt, hogy Clare kisasszony bele adott volna apait-anyait. Mintha nem is ugyanabban a világban játszódna.
Ez a páros hiányzott a
legjobban (Forrás)
Az egészben egyedül George-ot csípem a maga furcsa modorával. Az Izzys közjátékot pedig egyszerűen nem értettem. Az Akadémia pedig egy lepukkant vityilló, amivel remélem, hogy kezdenek valamit, na meg a stílussal sem ártana. Nem bírom a depizést és az önmarcangolást.

Hogy mire volt jó?
Tágítottam egy hangyabokányit az ismereteimet a világgal kapcsolatban, de nem sokat. Magamat ismerve azonban biztos, hogy folytatni fogom őket, azért is. Csak nem lehet mindegyik ilyen.

Ti olvastátok már? 
Nektek elnyerte a tetszéseteket?

2016. július 4., hétfő

Barangolások Ensen innen és túl | Norbert Winney

Egyszer volt, hol nem volt, még az Üveghegyen innen varázslatos királyságok terültek el. Nem is gondolnánk, micsoda pompa díszítette udvaraikat, holott sokan közülük már biztosan járt arrafelé, csak nem éppen akkor. 
Vakulya Norbert, művésznevén Norbert Winney pontosan oda kalauzol el a Sárkányok, farkasok és almák című könyvében. Igazi mesevilágba csöppenünk, ahol a varázslat és az átlagosság teljes mértékben megfér egymás mellett.

Első kiadás éve: 2016
Atheneum Kiadó
fantasy, mesefeldolgozás
négy és fél csillag
Közhírré tétetik!
Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és a fele királyságot!

Vízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó, fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie.
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl…

A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.