2016. augusztus 30., kedd

Lapokon már láttalak | Jodi Picoult & Samantha van Leer

Gyerekkoromban nem egyszer álmodoztam arról, hogy milyen jó lenne, ha egy mesevilágba belépve én is részes lehetnék a történetnek. Ehhez egy varázskönyv is jól jött volna, vagy bármi mágiával teli dolog. Michael Ende Végtelen története is egy hasonló kompozícióval dolgozik, bár ott a könyv önmagát írja. Jodi Picoult és lánya Samantha van Leer Sorok között című regényében mindazt megtaláltam, amit a fiú főhős híján ott nem.

Magyar megjelenés éve: 2016
Athenaeum Kiadó
ifjúsági, romantikus, fantasy
négy csillag

Az ​​igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

2016. augusztus 27., szombat

Vor langer Zeit, in einer fernen Galaxis... - Betekintő #8

Édesapám nagyon szereti a Csillagok háborúját, ezért az én életemből sem maradt ez ki. Bár a sorrendet nem tartotta be ő sem, hanem azt néztük, amit a tévé adott. Így esik meg az, hogy van, amit már lassan kívülről fújok, de van olyan is, melyeknek fordulatai még nem vésődtek bele az agyamba. Ezért sem volt kérdés a Győri Könyvszalonon, hogy hazajöjjön velem a gyűjtőváltozata. Mert a régen várt könyvnél már csak az ingyen példány a jobb.
Ez a bejegyzés egy röpke betekintő lesz, melyben az eredeti trilógiát, azaz a 4-6. részek regényadaptációját veszem górcső alá. 

Ezek a magyar borítók meseszépek

2016. augusztus 23., kedd

Bevezetés a gyönyörbe | Lisa Kleypas

A romantikus történelmi fikciók főként azoknak a hölgyeknek íródnak, akik fiatalként beleszerelmesedtek a 19. századi Nagy-Britanniába, de felnőttként már más is dolgoztatja a fantáziájukat. Az ötödik hullámból idézve legtöbbjük borítóján „felfújt izmú, félmeztelen pasik és teljes díszben pompázó, nagyestélyis hölgyek láthatók a gyönyörtől csaknem elalélt állapotban”. Mára azonban ez megváltozott, ugyanis igényes külsőbe csomagolják őket, amin csak a szakavatott olvasó veszi, hogy arról van szó. Mivel én nem számítók annak gyermeki ártatlanságommal, így én is belefutottam immár a másodikba. Mert utólag hozzáolvasva rájöttem én is, hogy Kleypass asszony könyvei is ebbe a kategóriába tartoznak. A Nem múló varázs mindenképpen.

Magyar megjelenés éve: 2016
GABO Kiadó
romantikus, felnőtt
három csillag

A férfinak adta az ártatlanságát…

Lady Aline Marsden neveltetése egyetlen célra irányult: hogy előnyös házasságot kössön saját társadalmi osztályának egy tagjával. Ehelyett önként odaadta az ártatlanságát az apja birtokán szolgáló John McKennának. A szenvedély hevében elkövetett vétkük megbocsáthatatlan volt… Johnt elküldték a birtokról, Aline-nak pedig a londoni társaságból száműzve, vidéken kellett élnie.

…és a férfi a szerelmét vette el.

McKenna időközben meggazdagodott és visszatért… szemtelenül jóképű és igézőbb, mint valaha. Könyörtelen tervvel érkezett: bosszút akar állni a nőn, aki összezúzta a szerelemről szőtt álmait. De a varázslat kettejük közt fényesebb lánggal ég, mint a kezdet kezdetén. McKennának döntenie kell, véghezvigye-e a bosszúját, vagy kockára tegyen mindent első és egyetlen szerelméért.

2016. augusztus 6., szombat

Mr. Lackey különös vendégei | Agatha Christie - Betekintő #7

Még nem olvastam Agatha Christietől. Csak gondoltam, előre szólok. A bejegyzésben található mindennemű rajongás nem az írónő iránt érzett szeretetből fakad, hanem mert egyszerűen zseniálisan ír. Mert mivel mással kezdhettem volna meg ismerkedésemet, mint egyik leghíresebb történetével, a Tíz kicsi négerrel. Úgy érzem kellően beleválasztottam.

Első megjelenés éve: 1939
Európa Kiadó
thriller
öt csillag
Tíz, egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

Történetünkben...
Tíz idegen kap meghívást egy szigeten lévő villába. Mindenki más okból érkezik ide, de az biztos, hogy van bennük valami közös. Wargrawe bíró ismerősökhöz utazik, Claythorne kisasszony állás miatt, Lombard kapitány küldetést teljesít, Brunt öreglány ingyen nyaral, Macartur tábornok cimboráival találkozik, Armstrong doki Londonból kiszaladva magánbeteget vállal, Marson úrfi kalandra vágyik, Blore nyomozó a szigeten fellépő furcsaságok után kutat, és a  Rogers házaspár pedig házvezetőként vannak alkalmazva. Sok név, sok gyanú. A tulajdonos azonban nem érkezik meg. Baljós hangulat uralkodik. Vajon mi húzódik a háttérben? 

2016. augusztus 3., szerda

Új-Zélandi Robinsonok | Jules Verne

Kalandregények. Gyerekkorom kedvenc elfoglaltságai lettek volna, már ha egyáltalán a kezem ügyébe kerülnek. Lány létemre azonban nem parancsoltak le melléjük, meg itthon se volt belőle, vagy én nem tudtam róla, hogy az, így ebből nagyon kimaradtam. Ezek a történetek egyaránt tanítanak és szórakoztatnak, ezért hasznos időtöltésnek mondhatóak. Nem baj, akkor is pótolok be belőlük. Kezdésnek Jules Verne Kétévi vakációja nem is volt olyan rossz választás.

Eredeti megjelenés éve: 1888
Holnap Kiadó
négy csillag
(Az általam olvasott példány borítója)
Rettenetes tömegszerencsétlenséggel kezdődik a történet: a vihar egy új-zélandi kikötő partjáról elold egy vitorláshajót, amelyen tizenöt fiúintézeti növendék alussza az igazak álmát. A hajón e pillanatban vétkes könnyelműségből senki más nem tartózkodik, s az orkán szédítő sebességgel elragadja.
Mire a szerencsétlenséget felfedezik, a vitorlásnak – tizenöt fiatal utasával együtt – nyoma vész.
A hatóságok és a hozzátartozók hosszas, eredménytelen kutatás után beletörődnek a megváltoztathatatlanba, nem úgy, mint a nyílt óceánon felriadó utasok: a gyerekek.
A szigetre vetődésük után a gyerekek felépítik ideiglenes társadalmukat, és összefogásukkal átvészelik a kényszerű helyzetet.

Nem gondoltam volna, hogy csak úgy fogyni fognak a lapok. Leginkább belső késztetésre kezdtem neki, mert már lassan két évtizedes leszek, és még nem olvastam Vernét. Mekkora szégyen. Holott édesapám szerette őket, már amennyit elmondásából le tudtam szűrni. Szóval a puszta kíváncsiság vezérelt, és mekkorát csalatkoztam. Egy holmi kalandregény is képes volt izgalomban tartani. Jó, az elején nekem is bele kellett rázódnom a stílusába, de amint elkaptam a hullámhosszát, már minden simán ment.