2016. szeptember 25., vasárnap

Csak a remény és más semmi! | Rick Yancey

Kétség kívül Rick Yancey Az ötödik hullám, sorozatának nyitókötetével jött, látott és győzött. Talán azért volt akkora hatással rám, mert előtte még nem találkoztam ilyennel. Vagy tényleg ilyen jó? A Végtelen tenger olvasása közben nem egyszer hasonlítgattam a két részt, melyben az utóbbi igen csak alulmaradt. De nézzük csak meg, hogy miért.

Magyar megjelenés éve: 2015
Cartaphilius Kiadó
ifjúsági, sci-fi
kettő csillag
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek…
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő – életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.

Vártam a csodát. Én végig reménykedtem. Egy idő után azonban már feladtam, hogy jobb lesz.

Történetünk szerint…
Kis csapatunk, Adu, Porcelányka, Süti, Dumbó, Zombi, Mazsla, s Cassie sikeresen elmenekült Camp Heaven felrobbantása után. Jelenleg egy közeli hotelban húzzák meg magukat, ugyanis várnak valakire. Evan megígérte Cassienek, hogy visszajön, de az idő múlásával már senki sem hisz ebben. A tél nyakukon van, ezért biztonságos szállás után kell nézniük. Adu önként bevállalja a feladatot, nem számolva azzal, hogy szétszakadva kevesebb az esély a túlélésre. Vosch hálójába kerülve próbál szabadulni (ez már olyan ismerős), miközben szövetségesre talál. Evan felbukkanása is nem várt fordulatot hoz. Vajon megmenekülnek mindannyian?

Igen különben nem lenne egy harmadik rész.
Te jó ég, hogy én ezt mennyire untam. Nem sikerült eltalálnom a ritmust vagy én nem tudom. Lehet, hogy a baj csak velem van. Az első rész Cassie miatt tetszett, az ő karaktere hajtott előre, mert érdekelt a sorsa. Erre itt vajmi kevés narráló szerepet kap, meg amúgy sem szerepel sokat. Nálam már itt elvágta magát a történet.

Helyette megkapjuk Marikát alias Adut, aki rengeteget töpreng, mindent megkérdőjelez. Érzelem és humormentes, képtelen voltam együtt érezni vele. Még a táborbeli oldala sem volt szimpatikus, pedig egy önfeláldozó egyenes lánykáról van szó, akinek múltbéli nehézségei voltak, a jövő pedig igen sok lehetőséget tartogat számára.
Süti múltjába is belepillanthatunk. Édesanyját a pestis vitte el, öccse eltűnt, régi életéből pedig egy vákuumcsomagolt sütemény maradt meg neki. Táborbeli megérkezéskor rögtön a Dagi nevet ragasztottál rá, de aztán találtak neki találóbbat. Állandóan magánál tartja a zacskót. Nem szól senkihez, pedig egyáltalán nem néma, csak így jobb neki.

A cselekmény íve sem nyűgözött le. Az elején sokat toporognak a szereplők, nem hogy mozdítanák nemes patáikat. Evan részében tudatos ismétlés található. Ugyanaz történik vele, mint az első részben Cassievel. Meg akarja találni a szeretett személyt, ehelyett azonban egy Némító találja meg. Még a szituációk és a dialógusok is párhuzamosak. Könyörgöm, nem lehetett volna jobbat kitalálni? A könyv utolsó harmadára kapunk történéseket, de itt is megfigyelhető a bumeráng effektus. Képtelenek elszakadni bizonyos helyzetektől, mindig visszatérnek oda.

Rick bácsi viszont nyelvezetben nagyon odatette magát. Bár ez a fordítónak is dicséretére válik. Olyan szóvirágokat, metaforamezőket hozott létre, melyek inkább költeményekre mintsem posztapokaliptikus túlélőtörténetre jellemzőek. Ez is mutatta, hogy a szépséget bárhol és bármiben meg lehet találni. Akár a legínségesebb időkben is.
Ilyen gondolat még a remény, mely köztudottan utoljára hal meg. Nagyon kitartónak kell lenni ahhoz, hogy szilárdan kitartva átvészeljük ezt a brutális időszakot, ahol a legveszélyesebb fegyverek maguk az emberek. Mert egymásnak uszítva bármire képesek, még önmaguk kiirtására is. A gyerekek is inkább harcedzett katonákhoz hasonlítanak. A fél év megtette a hatását. Ígérni csak a legszükségesebb és biztosan betartásra kerülő dolgoknál szoktak, mely egyetlen értékkén maradt meg náluk. Az idő ugyanis tőlük függetlenül pereg a homokórájában.

Az összeesküvés elmélet tovább göngyölődik. Beleláttam az szuperemberek gondolataiba és rájöttem, hogy csak egy vezérlőegységgel többek nálunk. Ez azonban olyan képességekkel látja el őket, hogy emberfelettiek lesznek tőle. Gyors regeneráció, kikapcsolható érzékszervek, amik amúgy tűélesek, eszméletlen sebesség. Mint egy humán termitátor.
De a csavar… Az volt a bajom vele, hogy nem volt kellően előkészítve. Én meg már azt vártam, hogy vége legyen.

Összességében
Gyengébb, mint az előző rész, mind cselekményben, mind a szereplők felhozatalában. Tipikus átvezető kötet. Remélem, a harmadik nagyot fog durranás, mert ez még petárdának is gyenge volt.

Kinek ajánlanám?
Aki olvasta az első részt és nagyon kíváncsi a folytatásra, és képtelen anélkül élni, hogy ezt megtudná.
Ha szereted az egy helyben tötymörgő regényeket.
Viszont nem feltétlenül annak, aki amúgy szerette az első részt, de nem kifejezetten zsánere ez a műfaj és szeretne megmaradni a boldog emlékek tudatában. 

Ti mit gondoltok a regényről?

2 megjegyzés:

  1. Egyetértek veled, számomra is gyengébb volt ez a rész az előzőnél. Olvasás közben egyfolytában a nagy durranásokat vártam, amelyek nagyon nem akartak bekövetkezni... Mindenesetre én is nagyon várom a befejező kötetet, remélem hamarosan nálunk is megjelenik majd. (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor megnyugodtam, hogy nem velem van a baj. :) Azok a fránya magas elvárások... Én is remélem, hogy minél hamarabb lefordítják, mert csak azért is kíváncsi vagyok a befejezésre!

      Törlés