Családi dráma Charlestonban | Donald McCaig

Margaret Mitchell Elfújta a szél című regénye édesanyám egyik nagy kedvence. Szerintem ehhez a filmadaptáció is közrejátszik, mely mai szemnek már nem akkora szám. Láttam már jobb látványvilágot, de mégis megfogott.

Ez volt az első olyan könyv, melynek befejezésével nem voltam megelégedve. Toporzékolni tudtam volna a függővégtől, ezért is csaptam rá közvetlenül a Ripley féle továbbgondolásra, és ezért örültem meg a Rhettesnek is. Kell a boldog befejezés a pici szívemnek. Ha az írónő nem volt hajlandó folytatást íni, akkor majd valaki más megoldja helyette.

Magyar megjelenés éve: 2010
Európa Könyvkiadó
romantikus, kaland, történelmi fikció
három csillag

Minden ​​idők egyik legsikeresebb regénye, az Elfújta a szél a keményfejű, férfibolondító Scarlett O’Hara és a lázadó, talpraesett Rhett Butler szerelmét meséli el, amelyhez az amerikai Észak és Dél háborúja szolgáltat drámai hátteret. Szerzője, Margaret Mitchell visszautasított minden felkérést, hogy megírja a történet folytatását, irodalmi hagyatékának kezelői azonban idővel engedtek a rajongók nyomásának: Alexandra Ripley Scarlett életét gondolta tovább, Donald McCaig pedig most Rhettre összpontosít. A polgárháború időszakát kitűnően ismerő szerző tizenkét éven keresztül dolgozott a regényen, szigorú „felügyelet” alatt, mert hűnek kellett maradnia az Elfújta a szél szelleméhez. Végre feltárul előttünk ennek a talányos férfinak az élete, akit a regény elején párbajban látunk viszont, majd megismerkedünk gyermekkorával és azokkal az emberekkel, akik a jellemét formálták: kegyetlen, hatalomvágyó apjával; az intéző lányával, Belle Watlinggel; bátor és határozott húgával, Rosemaryvel; régi barátjával, a felszabadított rabszolgák fiával, Tunis Bonneau-val, valamint számtalan más barátjával és ellenségével. Tisztázódik, mi is a helyzet állítólagos törvénytelen fiával, és persze árnyaltabb képet kapunk Scarlett O’Haráról is, aki jobban hasonlít Rhetthez, mint szeretné, és jobban szereti őt, mint amennyire elismeri.

Mesterien megírt regény, amely inkább kiegészítése, mint folytatása az eredeti műnek.

Történetünket már a fülszöveg nagy vonalakban leírta, az eredetiből pedig úgy is ismerjük a nagy részét. De aki nem tudná, miről is van szó, annak röviden összefoglalom. Rhett Butler, életem első szerethető rosszfiúja, aki iránt már többet éreztem, mint utálat, tipikus déli családból származik. Miután apja kitagadja egy kényes ügy miatt, nagy fába vágja a fejszéjét, és próbál a saját lábán megállni. Belle Watlinggal való kapcsolata is inkább szóbeszéd, mint valóság. Róla és a körülötte lévő emberekről szól a történet, mely kitágítja az eddig ismert sztorit. Előtörténetet ad neki és mélységet, na meg egy szerethetőbb befejezést.

Az elején inkább történelemkönyvnek hatott a helyenként száraz adattömegtől. Ez is mutatja, hogy mennyi időt és energiát fordított a kutatómunkára az író. A Butler család mindennapjaiba csöppenünk bele, a charlestoni társasági élet pezseg a lapokon. Múltbéli visszaemlékezésekből és jelenbeli eseményekből építi ki a medret, melyben aztán több történetfolyam találkozik. Rosemary, Rhett húgának hányattatott szerelmi élete, Belle Watling botránya és gyermekének sorsa, barátai, szülei, ellenségei. Általuk épül fel a könyv, Rhett csak egy szükséges fűszere, mely izgalmasabbá teszi. Jobban megismertem és megszerettem. Kezdetben apjával engedetlen fiú megkomolyodott a végére, felelősségteljes és szerető szülővé vált.

Scarlettet amennyire szerettem az eredetiben, itt az elején annyira megutáltam. Hogy nem képes észrevenni egy férfi epekedő imádatát, mert folyton csak Ashley után sír. Szerencsére komolyabbá vált a megpróbáltatásoknak köszönhetően, férfifaló fruskából tettre kész üzletasszony vált. Olyan lett, mint a nagyanyja. Ezért is alkotnak olyan jó párost Rhettel.

Ashley maradt szentimentális álmodozónak, de őt így is szereti mindenki. A régi Dél mementójaként a múltból táplálkozik és képtelen elfogadni a jövőt.

Magába a polgárháborúba is beleláthattunk, mert ugye csak férfiak harcoltak akkoriban.
Akiket igazán sikerült megkedvelnem, az Belle és Melanie. Mindketten szerethető hölgyemények, akik nem tehetnek a sorsukról.

Különálló regényként is lehet kezelni, nem igényli az alapmű ismeretét. Szépen belefolyunk a cselekménybe, majd csendben elhagyjuk azt. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy pontosan honnantól kitaláció, de nem sikerült emlékeznem rá. Keretes szerkezete egy pluszt is ad a történetnek, nem csak egy egyszerű kiegészítés, hiszen a mellékszereplők is önálló életet kapnak. Tartogat meglepetéseket.

Kinek ajánlom?

Akik Scarlett miatt nem kezdtek neki az eredetinek, de mégis érdekli őket a történet.

Szeretnének egy amerikai polgárháború időszakában játszódó könyvet olvasni.

Ha olvastad az eredetit, és szeretted Rhettet.

Ti olvastátok az eredetit?

Vagy esetleg valamelyik továbbgondolását?