2017. május 6., szombat

És most vár rám a horizont... | V. E. Schwab

Régóta keresek kalózlazaságú könyvet, mert már gyerekkoromban is oda voltam értük. Én magam a Mackókalózok díszes kompániájához tartozom, ahol a navigátori és főgépészi funkciókat töltöm be. Emellett idegen nyelvi asszisztensként a beszerzések lebonyolításáért is én feleltem. 
De az igazi áttörést az egyik tánckoreográfiánk hozta, mert ekkor szerettem bele a Karib-tenger fenegyerekeibe. Ez a szeretet a mai napig kitart, és ezért is csillant fel azonnal a szemem V. E. Schwab Egy sötétebb mágia című könyvét olvasva. Mert bár tényleges tengerjárók nem szerepelnek benne, Szelina Bard ilyen irányú felmenőkkel hozza a formáját.

Magyar megjelenés éve: 2017
Ventus Libro Kiadó
fantasy, alternatív történelem
öt csillag
A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.
A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.

Történetünk szerint…
Kell Vörös London varázslójaként másodállásban királyi futár. Különböző dimenziók között szállítja az üzeneteket, de emellett saját üzleteit is bonyolítja. Tárgyakat csempész át egyik városból a másikba, ami tiltott dolog. Egyik küldeményében viszont egy mindhárom városra veszélyes kővel gyűlik meg a baja. Előre nem látott kalamajkába keveredik, amiből egyedül nemigen képes kikecmeregni. Holott Ő a mágus. A sors mellé sodor egy társat, Linát, a körözött tolvajt. Ketten együtt megpróbálják kideríteni, hogy miért is üldözik őket. Ha a halált hiszed a legrosszabbnak, még nem láttál mindent.

Szeretem a valós alapanyaggal bíró alternatív világokat. Főleg, ha az Nagy-Britannia. Főleg, ha London. Annyi mindent ki lehet hozni belőle, csak kellő elrugaszkodás szükségeltetik hozzá. Az írónő ezt számomra tetszetős módon valósította meg. 
A jelenleg ismert könyvbéli világban négy valóság létezik, amit Kell színek szerint kategorizál: szürke, vörös, fehér és fekete. London jelenti a dimenziók közti kapcsot, bár mindegyik más. Talán a Szürke világ hasonlít a legjobban a valóságunkra, ott létezik Anglia és az európai kontinens is az általunk ismert módon van felosztva. A mágiával teli virágzó Vörös város színét a közepén folyó, ottani „Temze” adja. Ez tűnik a legharmonikusabbnak mind közül, viszont a varázstalanok elnyomásban élnek és a periférián ugyanúgy megtalálható a szegénység, mint máshol. A legfurcsább mindenképpen a Fehér, ami egy disztópikus diktatúra lenyomatát hagyta bennem. Színtelen, kegyetlen, egysíkú, nem is beszélve az uralkodókról. Futkosott a hátamon a hideg. A Fektéről azonban nem beszélnek. Minden tiltott, aminek valami köze van hozzá. A rossz mágia mételye. Schwab festőien tárta lelki szemeim elé a látványt, úgy éreztem, mintha tényleg ott sétálnék én is. Holott egy sokkal biztonságosabb helyen voltam, a fejemben.

Aztán ha a helyszín nem lett volna elég, megkaptam A korszakot, ami először nem is tudatosult bennem. Már III. György említésénél eltöprengtem, de mivel nem tudom kívülről a brit uralkodóház tagjait, nem tudtam hova tenni. Aztán megláttam az évszámot. 1819. Regency-időszak, a kedvencem. Teljesen betalált.
A világok mellett új nyelveket is létrehozott, melyeknek hangzása mind az adott hely mentalitását tükrözik. Öröm volt olvasni az idegen kifejezéseket, mert így még jobban bele tudtam élni magamat. Mert a valóságban sem egy nyelvet beszélnek az emberek.

Szelina Bard (Lina)
Tetszett a kezdetben teljesen függetlenül futó két történetszál. Mert így külön-külön megismerhettem a karaktereket, és alig vártam, hogy összeeresszék őket. Bár Lina első felbukkanásánál meglepődtem azon, hogy a fülszövegben említett Kell fiún kívül más is főszerepet fog kapni, de azonnal megkedveltem. Szelina Bard, a kalóz. Semmi kisasszonyos sincs benne, bőven megüti a fiú mércét mind viselkedésben, mind öltözködésben. Rendesen felvágták a nyelvét, nem kíméli meg még barátait sem visszaszólásaitól. És jaj, ha az ellenségévé válsz. Attól még, hogy „csak” ember, hamar el tudja intézni a másikat. Mindig a kalózt láttam benne, ezért nagyon várom, hogy a későbbiekben ezt a szálat is kibontsa az írónő.
„- Látom, nagyon kedveled a fegyvereket.
Lina üres tekintettel meredt rá.
- Miért, ki nem?
- De már van késed! – világított rá Kell.
- És? – kérdezte Lina, tovább csodálva az egyedi markolatot. – Nincs olyan, hogy „túl sok kés”.”

Kell nevén csak legelőször rökönyödtem meg. Ki az a mamlasz, aki egy igét ad hősének névként, de aztán hamar megszoktam. Hasonlóan határozott karaktere van, mint Linának, de nála a mágia adja kiállásának nagy részét, melynek forrása a vér. Hogy ez milyen undorító. Viszont kellően mutatja, hogy minden varázslat elvesz az erejéből. A kifordítom-befordítom kabátja valami eszméletlen ötlet. Az a lényege, hogy akárhogy forgatja az ember, mindig más lesz kívül, amik színben és méretben is eltérhetnek. Vannak gyakran felbukkanó darabok, de olyanokat is találhatunk, melyek eddig csak egyszer bukkantak fel, de azóta sem. Micsoda helytakarékosság és beépülési előny. Elmenne titkos ügynök felszerelésnek.

Kell Maresh
Váratlan feltűnésekben gazdag a cselekménye, Holland bumerángja állandóan visszatér. Nem tudhattam sosem, mikor lép ki az árnyékból vagy fordul be a sarkon. Akármennyire elkerülendő a személye, egyszerűen lehetetlen lerázni. Mindannyiuk közül ő a legösszetettebb szereplő. A Fehér trón irányítása alatt áll, ami köztudottan brutális. Cselekményeit irányítják, mégis sikerült valahol legbelül megőriznie emberségét. Elrejtett utalásokkal közli valódi szándékát, melyeket viszont mindig nyílt támadásban közöl Kellel.

Jó volt olvasni, mert egy új mágiamódot mutatott, új de mégis ismert világba kalauzolt el és karaktereket ütköztetett. Beszippantott, mint a gyengéket a fekete mágia. Éreztem, hogy egyre jobban behálóz, és még többet akarok belőle.

Hogy kinek ajánlom?
Az elején akarva-akaratlanul a Csontszüret jutott az eszembe róla, így azoknak merem nyugodt szívvel ajánlani, akik az említett könyvet olvasták és szerették.
Varázsló- és kalózpalántáknak, illetve diktatúraelemzőknek. 
Mágiára éhezőknek, akik életéből sajnos kimaradt és ezt valamilyen úton módon, de pótolni szeretnék.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadói Csoportnak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése