Mindnyájan voltunk egyszer... - Könyvhét 2017

Zakatol a vonat. Maga mögött hagyja az állomásokat, a sötét felhőket és a nyugati határt. Egyre jobban közeledik az ország szíve felé. 
Egy lány a könyvébe temetkezve ül az ablak mellett. Nem is foglalkozik semmivel, csak mosolyog. Egyszer csak azt veszi észre, hogy egy széles folyón haladnak át, majd egy nagy tömegben találja magát. 
Megérkezett Pestre.

Idén látogattam el életemben először a budapesti Könyvhétre. Bár már voltam könyves eseményeken, ez azért mégis más súllyal bírt. Hetekkel ezelőtt tervezgetésbe kezdtem. Összegyűjtöttem a dedikálásokat, listát készítettem a megjelenésekről, felmértem a terepviszonyokat, gyakoroltam a sok ácsorgást és gyaloglást.

Aztán eljött a szombat reggel öt óra, mikor szemeim a vekker első csörgésére kipattantak. Korán indultam, mert szerettem volna minél több időt a Vörösmarty téren tölteni. Az utazás eseménytelenül telt. Egy picit fáztam, mert az ablak alatti klíma mellett ültem. Még sálat is tekertem magamra. És hogy miért volt nálam ilyen melegben? Minden eshetőségre fel voltam készülve.

A kis sárga földalattiból kiszállva megcsapott a múlt szele. Csempézett metrómegálló, oszlopos megoldás. Már csak a századfordulós ruhaköltemények hiányoztak.

A tér még csendes volt. A legtöbb stand még ki sem nyitott, és emberek se nagyon mászkáltak. Aztán megláttam Deszyt és megnyugodtam. Mégsem tévedtem el. Először egy felderítő kört tettem, hogy megtudjam, mely kiadók jöttek ki. Könyvszalonhoz szokva csak ámultam és bámultam a mennyiségen. A fehér házikók gombamód nőttek ki a térkőből. A nagy kiadóktól egészen a kicsikig. Mindenki képviseltette magát.

A Lázi Kiadó az elsők között pakolta ki portékáit. Nagyon igényes kiadásaik vannak, szeretem rajtuk legeltetni a szememet. Sok könyvem van tőlük, hiszen ők adták ki többek között Austen, Gaskell és a Brontë nővérek életművét. Mivel a gyűjteményem még nem teljes, így beszereztem Jane Austen Füveskönyvét illetve a Thornfield Hall lángokban című regényt.

Eztán jött egy kis Intermezzo, mikor is vettem a bátorságot, és odamentem Deszyhez. Ott ült a szobor talapzatán, papírt szorongatva. Nagyon készült a beszélgetésére, de így is volt ideje velem beszélgetni. Mivel őt mindenki ismeri blogos körben, én meg nagyon nem mozgolódok ilyen emberek között, így nagy volt a meglepettsége, hogy nem csak egy átlagos olvasója jött oda hozzá. Beszélgetésünk alatt egy energikus lánynak ismerhettem meg, és jó volt vele beszélgetni. Bár az idegességtől járt a szája, mint a bozi malom. 
Sajnos Gyula bátyóék autója defektet kapott, így nem tudták megtartani a beígért beszélgetést, pedig olyan szívesen hallottam volna, ahogy mesél Miliékről. Dedikálásra viszont sikerült odaérnie, aminek sorát barátnőmmel álltuk végig, mert idő közbe ő is felért a családjával. Türelemből és ácsorgásból jelesre vizsgáztam. Nagyon ideges voltam, mert most találkoztam először kedvenc írómmal. Úgy mosolyogtam mint a tejbetök, hisz egy álmom vált valóra. Még beszélgetni is tudtam vele egy keveset, és megfogadtam magamban, hogy ha tehetem, minél többet akarok találkozni vele. Meg csak négy könyvet vittem fel aláíratni, mert az egész polcot nem akartam.

Teljesen felpörögve vetettük bele magunkat a standok forgatagába, mert időközben mindenki kinyitott és az emberek is megérkeztek. Az egy négyzetméterre jutó könyv mennyisége beleesett a kritikus tartományba, de ez így volt jól. Könyvmolyok és turisták mindenhol. Módszeresen végigjártunk minden standot, így nem maradhatott egy akció sem rejtve a szemünk elől.

A GABOnál beszereztem a Papírmágust, mert akkor még próbáltam tartani magam a listámhoz. De aztán jött a Könyvtündér standja... Na ott vesztem én el. Már láttam az akciós dobozukról képet molyon, de mikor megpillantottam a Mr. Darcy nyomábant, azonnal lecsaptam rá. Közvetlenül alatta tornyosodott a Mary Robinette Kowal Bűbájoló történet sorozatának mindhárom része, ami annyiért nem hagyhattam ott.

Az első idegen nyelvű standnál még türtőztettem magam, mert hogy néz már ki, ha angol könyvet viszek haza. Aztán belebotlottam egy angol nyelvű klasszikusokat tömörítő polcba... Azonnal a címeket sasoltam, hátha találok valamit, és hát nem belebotlottam Austen regényekbe. Nem hagyhattam ott sem a Büszkeség és balítéletet, sem a Meggyőző érveket, és bár elsőre ott maradt, de visszamentem az Érelem és érzelemért is.

Ezután inkább már csak lézengtem. Így is húzta már tíz regény a hátamat. Bár nagy volt a csábítás, hogy a Seekert is megvegyem, de inkább hagytam tovább pihengetni a dobozában. A nagy zuhét fedett helyen úsztam meg, éppen hogy csak esett, mikor metróra szálltam, hogy visszamenjek a térre. Ha már vettem vonaljegyeket, akkor szeretném is elhasználni őket. Sajnos nem sikerült Csengével, a Varázstinta bloggerével találkoznom, pedig már annyira beleéltem magamat.

Bánatomban még egyszer végigjártam a standokat. Magamba akartam szívni a könyvek kisugárzását. Aztán elkeveredem a gyerekirodalom részlegére, ott is a Betűtészta standjához. Vonzott ott valami már akkor is, mikor először arra jártam, de csak később tudtam meg az igazi okát. Egy kedves, szőke hajú hölgy állt a kirakott könyvek mellett. Látta rajtam, hogy nagyon nézegetem a Helkát, és el kezdtünk beszélgetni. Aztán odajött maga Nyulász Péter is, és ketten meggyőztek abban, hogy neki is haza kell jönnie velem. Méghozzá dedikáltan.

Ennyi lett volna az én kis utazásom a messzi Székesfővárosba. Én élménnyel és könyvekkel gazdagodva jöttem haza. Remélem, ha még nem sikerült eljutnotok, egyszer ti is megtapasztalhatjátok ezt a fantasztikus eseményt.