Az olvasási válság szörnyű
egy dolog. Amikor csak erővel tudod magadat olvasásra kényszeríteni, és akkor
sem élvezed. A szavak üresen és érzelemmentesen csengnek. De én próbálkoztam,
hátha Kae Westa A démon és a papnő című regénye megtöri-e a jeget. Nem jött
össze neki.
 |
| Megjelenés éve: 2014 Könyvmolyképző Kiadó romantikus, high fantasy kettő csillag |
Mortua egy vidám,
szeleburdi papnő. A szellemek kegyeltjeként mindene megvan, amire vágyik:
sikeres küldetések, igazi barátok és harcostársak, és úgy tűnik, lassan az első szerelem is rátalál…
Ám ekkor váratlanul
berendeli a vezetőség, és olyan események sűrűjébe kerül, melyekre álmában sem
számított volna. Ráadásul egy szemtelen démon lesz a társa. A kalandok egyre
sötétebbé válnak. A szellemek egész életében mellette álltak – de mi történik,
ha most nekik van szükségük őrá?
Valian, az ifjú démon
önmagával és múltja rémségeivel küzd, és bármit megtenne a lelke nyugalmáért.
Úgy tűnik, a szellemek követői között végre megnyugvásra lelhet, de a múlt
berögződései itt is tovább kísértik. Vajon tényleg hiába próbálja megtagadni
vérszomjas természetét, vagy alattomos csapdába csalták? Mit akarhat tőle a
Szárnyas Korona Lovagrendjének nagymestere, és mit a vörös köpenyt viselő,
tiltott mágiát űző varázstudók? Mire megy ennyi ellenséggel szemben, ha az
oldalán csupán egy idős rendházfőt, egy gyanúsan viselkedő lovagot, és egy
éretlen papnőt tudhat?
Emlékszem, hogy a
Karvalyszárnyonnál is voltak problémáim, de ott a karakterek és a cselekmény
fenntartotta az érdeklődésemet. De az a második megjelent regénye, ez pedig az
első. A fejlődés természetes velejáró. Meg attól még, hogy fantasy, nem biztos,
hogy tetszik.
Történetünk…
Mortua, egy harcos papnő
kalandját meséli, aki azt a feladatot kapta rendháza vezetőjétől, hogy
erősítsen meg egy pecsétet. Ez egy hírhedt mágust hivatott börtönében tartani,
de miért is ne lenne vele galiba. Valiant kapja testőréül, és rendesen el is
kél a segítsége.
A szellemek támogató
közelsége nélkül csak a fizikai erőnlétébe lehet bízni. Arra pedig igen nagy
lett hirtelen a szükség. Marammor városában ugyanis megszakad mindenkinek a
kapcsolata felsőbb hatalmakkal. Mortua és Valian együttesen indulnak fényt
deríteni az éjszakába. Útközben népes kis csapatot szednek össze, akik
feltétlenül megbíznak. Vajon visszatér a mágia?
~~~
Bonyolult nevek.
Eleve nem jó a
névmemóriám, inkább arcokat és karaktervonásokat jegyzek meg. De tény és való,
hogy Gizi, Béla, Józsi és Pista előbb rögzül, mint a kitalált fantasy nevek.
Főleg, ha azonos betűvel kezdődnek. Ascovado, Asto, Amoril. Sokáig kevertem
őket. Az elején még könnyű volt, bár kétség kívül bonyolultak, azért
elboldogultam velük. Ahogy azonban nő a tömeg, egyre jobban szétesett a
figyelmem. Most ki kinek a kije? Pap vagy lovag? Nagyon bele tudtam keveredni.
A nevek mellett sokszor a
motiváció sem volt tiszta. Ugyanaz az ember különböző közegekben másképp
viselkedik. És nem szívlelem a sokarcú embereket. Sosem tudhatod, mikor fordul
ellened.
Végig mozgásban vannak,
ezáltal hiányoztak nekem a biztos pontok. Folyik a cselekmény, mindig történik
velük valami, ha nem akkor csinálnak maguknak kalandot.
A világépítésnél úgy
éreztem, hogy hiányzik az előismeretem. Belecsöppentem két tábor közötti
rivalizálásba, de nem ismertem az okát és a feleket sem tudtam felmérni.
Összetett, ami egyrészről jó, de személy szerint mégis egyszerűsítettem volna
rajta, vagy legalább mellékelek egy világbemutatási gyorstalpalót. Nem volt
időm beleszokni, mert kapásból elindították a követ a hegy tetejéről a szakadék
irányába. Szívesen belemélyednék a világ tanulmányozásába, mert amúgy meg
érdekelne.
 |
| Egy lehetséges borítóterv, mely jobban tetszik, mint a megjelent (Forrás) |
Nem ragad le a címszereplő
párosnál, aminek nagyon örültem.
Mortua egy csitri, aki a mágiája nélkül egy
nagy nulla. Kiállását csak az biztosítja, hogy állandóan ott érzi maga körül a
szellemek biztosítékát. Mindent megúszhat kiválasztottként, magára maradva
azonban életképtelen. Valian ösztönlénye
távolságtartásra késztetett. Egy méregzsák, akit ha bepöccintenek, akkor
kegyetlen gyilkossá válik. Nem mellesleg démon. Én hallgattam a tanácsaira, és
távol tartottam magam tőle. Mint láthatjátok, nem
nyertek meg maguknak, viszont megtaláltam azokat, akikért érdemes volt
szorítanom.
Brietta, a lovagnő
egyszerre Brienne-t jutatta eszembe a Trónok harcából. Nő létére a nagymester
jobb keze. Életét szentelte a hivatásnak. Egyenes, hűséges, kiváló katona.
Tévedtem Ő Brienne ikertesvére, aki egy párhuzamos univerzumba kényszerült.
Lyrrel kezdetben voltak
fenntartásaim. Thor 2-s Loki effektus volt, mert hol ide húzott, hol amoda.
Kívülről fura egy alak, kiismerhetetlen, de amint beleláttam a fejébe,
megértettem motivációját. Nagyszerű stratéga és egy jószívű ifjú.
A béna Sharduk
élettörténete gondolkodtatott még el. Róla nemigen szeretnék többet elmondani,
mert szeretném, ha ti is a könyv alatt jönnétek rá, hogy miért olyan amilyen.
Néhányszor azt éreztem,
hogy a regény túlvállalja magát. Sokat akart egyszerre véghez vinni, és ez az
én fejemben inkább káoszt idézett elő. A harcokat érzékletesen és durván
ábrázolja. Elgondolkodtam azon, hogy ha ilyeneket képes kitalálni az írónő,
akkor milyen veszélyes lehet élőben.
~~~
Összességében
Keményebb fantasy, borító
alapján nem ezt vártam el tőle. Cselekménydús, pörgős, bár néha nekem ez sok
volt. A világ bonyolult első és második ránézésre is, szívesen megismerném
jobban. Mortua és Vali párosa nem igazán kötött le, de megtaláltam a kedvenceimet.
Viszont nagyon lassan haladtam vele.
Hogy kinek ajánlom?
Akik szeretnének egy bár
Vörös Pöttyös címke alatt megjelenő, de mégis annál komolyabb fantasyt olvasni.
Ha szereted a könyv végi
nagy csatát.
Ha nem zavar egy kis
bonyolutság a világépítésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése